Kutya rühesség – Kutya rühatka

Okozó: rühatkafajok.

Kutya rühesség tünetei

Erőteljes vakaródzás, apró piros dudorok az állat bőrén, szőrhullás, fejrázás, nyugtalanság.

Kutya rühesség: védekezés

Higiénia, fertőtlenítés, gyógyszerezés.

Kutya rühatka

A rühatka teste parazita életmódhoz alkalmazkodott, lapos, tojásdad, teknős formájú. Szőre rövid, hátrahajló, tüskeszerű. Járatokat fúr a bőrben, a szarurétegben, ezekben él, fejlődik, ide rakja petéit és székletét. Hámsejtekkel táplálkozik, közben rágja “alagútját” – naponta 1-3 millimétert halad előre. Főleg éjszaka tevékenykedik. Mászkálása erős viszketést vált ki a kutyában. A nőstény rühatka naponta 1-2, élete végéig összesen mintegy 20-50 petét rak. A petékből kikelő lárva új járatot fúr magának, megnövekszik, vedlik és mintegy 4-6 hét alatt ivaréretté válik.

Fülatka – jelei és tünetei

A fülatkák a kutya fülcsatornájában élnek, a bőrhámlási foszlányokból táplálkoznak. Nagy mennyiségű, sötétvörös fülzsír, erőteljes fejrázás és fülvakarás jelzi jelenlétüket. Ha arra gyanakszunk, hogy kutyánknak fülatkája van, darab vattával vegyünk ki egy kevés fülváladékot, tegyük fekete papírra, és erős fénynél, nagyítóval vizsgáljuk meg. A fülatkák akkorák, mint egy gombostűfej, a fekete háttér előtt fehér pontként mozognak.

Sarcoptes rühatka – jelei és tünetei

A sarcoptes rühatkák főleg az ebek fején, a fülek szélén, a szemboltokon, ritkábban a nyakon vagy a has alján szoktak megtelepedni. Ha nem kezelik ellenük a kutyát, a rühesség az egész testre átterjedhet, ami a bőr gyulladásával, megvastagodásával, szőrhullással, valamint erős viszketéssel jár.

Fiatal kutyák gyakran fertőződnek a Notoedre cati nevű rühatkával, amelyet elsősorban fertőzött nyulaktól vagy macskáktól kapnak meg. Az atkák a fejbőrön szaporodnak el, ahol pikkelyesedést és pörkösödést okoznak. Súlyos esetekben a bőr vaskos ráncokat vet, ezeket a kutya erőteljesen vakarja.

Kutya rühesség emberre

A rühatkák gazdaspecifikusak, azaz csak kivételes esetben fordul elő, hogy valamelyik atka a gazdaállaton kívül idegen fajú élőlényen, például az ember bőrén is megtelepedjen és tartósan szaporodjon. Ha ez mégis megtörténik, az általuk okozott bőrelváltozások rövid ideig tartanak, s rendszerint kezelés nélkül is meggyógyulnak.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv