Kutyatartás

Rottweiler kutya

„Nehéz lenne olyan kutyabarátot – akár teljesen laikus embert – találni, aki ne ismerné a rottweilert. Az ismeretek azonban legtöbbször sajnos felületesek, rendszerint a rotikról terjengő, sok esetben minden alapot nélkülöző, vérben bővelkedő anekdotákra korlátozódnak.

Kevés olyan kutyafajta létezik, amelynek ismertsége ilyen mérvű félreismertséget eredményezne. A köztudatban róla kialakult képet tovább torzították azok a filmek és videoklippek, amelyekben a fajta a sátán kutyája megtestesítőjeként jelenik meg, nem beszélve a média bulvár szekciójának áldásos tevékenységéről.”
(Részlet a Rottweiler, a német nehéztüzér c. cikkből)

Milyen kutya a rottweiler?

 

Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott.

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszínt váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.

Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.

Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült.