Kutya lakásban?! – avagy milyen fajták valók a négy fal közé

„A kutya kertesházba való!”, „Kutyát lakásban tartani állatkínzás!”

Bizonyára sokan hallottuk már ezeket a sarkos kijelentéseket. Fiatalabb koromban magam is valahogy így gondoltam. De vajon igaz állítások ezek?

A rövid válasz: nem.
.
.
.
Kicsit hosszabban kifejtve azért már árnyaltabb a kép:

Kutya lakásban vagy kertben

Miért jó a kert?

Tény, hogy egy kert nagyobb teret biztosít kedvencünknek, hogy napközben, mikor egyedül van, rohangászhasson, mikor kedve tartja, és talán eseménydúsabb is ott az élet, mint a négy fal között.

Tény az is, hogy mi is eggyel kevésbé fájlaljuk, ha ás néhány lyukat a kertben, mint mikor meglátjuk az előszobában felejtett ötvenezer forintos márkás bakancsunk szerteszaggatott darabjait. Ám, mint az éremnek is, ennek is két oldala van:

Miért NEM jó a kert?

Például: míg kedvencünk egyedül várja hazatértünket, sokkal nagyobb az esélye, hogy rosszakaratú idegenek esetleg olyan dolgokat dobálnak be, amik végzetes következményeket okozhatnak…

Vagy: „Dejó is lenne felfedezni a kerten túli világot…” – véli Buksi. De lássuk be, százszázalékosan szökésbiztos kerítés maximum csak egy 5 méteres betonfal-erődítmény lehet, ami gyakorlatilag teljesen elzárja a kutyát a külvilágtól – és ebben az esetben már majdnem ott tartunk, mintha egy társasház nyolcadik emeletén próbálna kinézni az ablakon.

Sorolhatnék még egyebeket is, de ezzel elérkeztünk a legnagyobb negatívumhoz, ami egy óriási tévhiten alapul, mégpedig: „A kutya elvan a kertben, tehát le van tudva a mozgásigénye. Ergo nekem mint gazdinak nem kell külön lefárasztanom, ne adj isten sétálni vinnem, elég, ha hazajövet megsimizem a buksiját, és odaadom neki a vacsiját.”

És ezért igazán veszélyes a kert „csábereje”: Sajnos az a helyzet, hogy az, hogy van egy kis szabad tér, ahol a kutya kedve szerint rohangálhat egész nap, nem pótolja a gazdával tartalmasan eltöltött közös foglalkozást. És megsúgok még egy titkot: az sem feltétlenül elég, ha a simihamin kívül néha háromszor eldobom neki a labdát (aztán megunom a játékot, mert Buksi az istennek sem hozza vissza, az meg nem vicces, hogy mindig nekem kell érte mennem).

Az a helyzet, hogy minden kutyának, legyen az bármilyen fajta, igenis szüksége van:

• új ingerekre,
• új, felfedezésre váró illatokra,
• szocializálódásra, azaz új emberekkel, állatokkal való találkozásra,
• közös akcióra a gazdival,

és az a helyzet, hogy ezeket a kizárólag kertben való élet nem biztosítja számukra.

Ezzel szemben hogy élnek a lakásban tartott kutyák?

Azzal mindenki tisztában van, hogy a kutyának is vannak testi szükségletei (nevezzük nevén: pisi, kaki), amiket nemigen jó, ha odabent végez el.

Ezért a gazdi „kénytelen” naponta többször (ideális esetben akár háromszor is) kimozdulni vele együtt a lakásból, amikoris máris lehetőség van egy folyton változó illatoktól, ingerektől terhes környezetbe csöppenni (és hamár – saját tapasztalat! – az ember odakint van, nagyobb az esélye annak, hogy esetleg nemcsak a szokásos ház körüli kört teszik meg néhanapján, hanem kicsit messzebb merészkednek, így újabb világok/élőlények felfedezésére van lehetőség). Könnyen el tudom képzelni (ismét csak magamból tudok kiindulni), hogy a lakásban élő embert a kutyája akaratlanul is sportosabbá „formálja”, akinek előbb-utóbb igénye lesz a közös séta (vagy akár futás, kirándulás stb…).

Nem mellesleg, ha a kutya egy légtérben van a gazdival, mikor az otthon van, az a kötődést is erősíti. A kutya ugyanis társas lény, méghozzá gyakorlatilag az egyetlen, amelyik előnyben részesíti az embert a saját fajtársával szemben. Éppen ezért én mindenkit arra biztatok, hogy ne tántorítsa el a kutyatartástól az, hogy nincsen kertes háza.

Mit érdemes mégis figyelembe venni, ha úgy döntünk, belevágunk?

Kutya lakásban: lakásban tartható kutyák

Melyek azok a kutyafajták, amelyek kifejezetten lakásba valók? – Lehet, hogy ismét meglepetéssel állok elő, de az az igazság, hogy a benti tartásra való alkalmasság nem fajtafüggő.  Simán élhet egy vizsla is egy belvárosi gangos társasházban, amennyiben a gazdi biztosítja neki a szükséges lemozgatást.

Tovább megyek: nem is méretfüggő. Ha gondos, tudatos gazdija van, egy rottweiler, komondor vagy dán dog is boldogan vállalja a házikedvenc szerepét.

Azért egykét tipp, amit érdemes fajtaválasztás előtt megfontolni:

• A hosszúszőrű vagy nagyon tömött, dús bundával rendelkező fajták – például az északiak, mint a szibériai husky vagy a szamojéd – nem biztos, hogy jól éreznék magukat egy átalánydíjasan (túl)fűtött panellakásban. Ezek a génjeikben (is) hordozzák a brutálhideg elviselését, sőt, igazából nekik az a megfelelő(bb) közeg.
• A rövid lábú, hosszú testű kutyáknak (ilyen például a tacskó, corgi, basset hound stb.) nem igazán tesz jót a lépcsőzés, ezért, hacsak nem vállaljuk, hogy élete végéig napi 2-3x a hónunk alatt visszük őket le és fel, nem biztos, hogy egy többedik emeleti, lift nélküli társasház az ideális (persze minden csak rajtad múlik: ha tényleg őt akarod, és képes vagy megtenni a szükséges óvintézkedéseket, miért ne?).
• Mielőtt tehát hirtelen felindulásból hazavinnénk egy a piacon bociszemekkel ránk esdeklő pici kölyköt, mindenképpen érdemes átgondolni a lehetőségeket, és előzetesen tájékozódni, utánaolvasni a preferált fajtának, tartási igényeinek. Ez persze mindenképpen, minden körülmények között erősen javasolt!

Ha a fentiekből netán az derül ki, hogy a kert egy átok, és kizárólag a panelkutya a jól tartott kutya, akkor had szögezzem le: bármelyik tökéletes helyszín a kedvencednek. Láttam én már sok boldog, kertes házban élő örökmozgó ebet, és láttam lakásban tartott, csak a ház sarkába pisilni-levitt-mialatt-a-gazdi-elszívja-a-cigit, emiatt enyhén beszűkült, túlfélős ölkutyákat is.

Röviden összegezve tehát elmondható, hogy nem a kerttől függ, hogy egy kutya jó helyre került-e. Egy kutya teljes, boldog életet tud élni akár kertben, akár lakásban, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy te, a gazda tudd, hogy mik a valódi szükségletei, és add is meg neki őket.

– SZZS –