Csivava

„Különleges méretei és sajátos megjelenése mellett, már azon sem csodálkozhatnánk, ha a csivava valamilyen földön kívüli értelmes intelligencia lévén került volna a bolygónkra, ami hajazna nevének jelentésére („Apró kutya az égből”), ám a valóság ennél sokkal prózaibb. Eredetét alapvetően Mexikóból származtatják, a közép-amerikai tolték indiánok kicsiny – „tecsicsi” elnevezésű – kutyáitól. Az indián legendákban e kicsiny jószágok kísérték halott gazdájuk lelkét kilenc folyón át a paradicsomig.

Más elméletek szerint a csivava ősei Spanyolországból kerültek Mexikóba a hódítók karján ülve, megint vélemények szerint i.e. 700 táján Egyiptomból, Málta szigetén keresztül jutottak a chilis bab és tequilla hazájába. Végül is mindegy, tény, hogy e piciny kutyácska hazája Mexikó, mi több Chihuahua (azaz Csivava) nevű szövetségi állam területe.

Amerikában 1904-ben regisztrálták hivatalosan az első csivavát, Európába 1934-ben született az első alom. Magyarországra a 60’-as években kerültek a fajta képviselői.

(…)

Gombócnyi bohóc

Mivel a csivik élénk vérmérsékletű de rövid béltraktussal megáldott kis fickók, ezért ügyes-bajos dolgaikat bizony a megszokottnál sokkal rövidebb ideig képesek visszatartani. Az ő esetükben nem túlzás rendszeresíteni egy házi „pottyantót”, melynek tökéletesen megfelel egy diszkréten elhelyezett alomtálca, benne némi homokkal, vagy egy újságpapír esetleg egy rongy. Ez különösen a zord téli hónapokban tesz felbecsülhetetlen szolgálatot, hisz míg a legtöbb kutyás lilára fagy, mialatt kutyája az esti séta alatt a dolgát végzi, addig egy csivava tulajdonosa legfeljebb egy ajtót kell kinyisson, hogy kutyuskája a megkönnyebbülés szentéjébe tipeghessen.

A csivava amúgy is meghitt családi körben érzi magát igazán elemében, melynek középpontjában természetesen mindig választott és imádatig szeretett gazdája áll. Ragaszkodása – hivatásos társasági kutyaként – legendás. Amint lehetősége adódik, vallásos áhítattal helyezkedik ura, vagy úrnője mellé a kanapéra, ahol hosszú órákat képes tölteni egyfajta meditatív kómába süppedve. A kiadós punnyadás után aztán okvetlenül szükségét érzi, hogy felvidítsa szeretteit. Sürgölődve, forgolódva, kergetőzik fajtársaival, vagy játékával. Tolakodónak nehéz lenne nevezni, hiszen nyomulásával nem borogat zsúrkocsikat, vagy vendég kisgyermekeket, azért ügyesen megtanulta, hogyan tudja áthidalni méretéből fakadó fogyatékosságait. Elég csak röpke pillantást vetnünk villanykörtét formázó fejére, melyből aránytalanul nagy szemekkel és kétségbeesetten szétterpesztett (vagy szituációtól függően lehorgasztott) fülekkel csodálkozik a külvilágra, hogy tudjuk, ez a kis fickó tudja mitől döglik a légy… Mindehhez hozzátéve felhúzott lendkerekes matchbox autókat megszégyenítően olajozott és fürge mozgását könnyű belátni, hogy a csivi nem egyszerűen társasági, hanem szórakoztató társasági kutya.”

Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Chihuahua (Kattints a linkre a teljes cikkért!)

„Szerintem az embereket nem szükséges meggyőzni, vagy rábeszélni. A csivaváknak még mindig elég nagy a népszerűsége, ami egyfelől örvendetes, másfelől káros, mivel köztudott, hogy ennek és méretének köszönhetően ez a fajta igen keresett a kutyakereskedők körében…Viszont tény, hogy sokan csak pejoratívan tudnak róla nyilatkozni, ami meglehetősen igazságtalan e kedves kis jószágokkal szemben.

A csivavák tagadhatatlan előnye, hogy mindenhol elférnek, bárhová bevihetők és nagyon kis fogyasztásúak. Életük végéig lehet velük „babázni”, ami nem terhes számukra, sőt… nagyon kedvelik a kényeztetést. Más apró termetű fajtával ellentétben nagyon ritka köztük az idegrendszeri degeneráltság, ami komolyan megnehezíti az együttélést egy kutyával, legyen az bármilyen fajta.”

Forrás: Balaskó Norbert