Havanese, Bichon havanese, Havannai pincs

havanese

Bichon havanese – Kicsi, de nem buta

“Szintén gyakori sztereotípia a havanese-vel kapcsolatban, hogy nevelést nem igénylő, jobban mondva, nem nevelhető fajta. Mivel egy havanese heves kirohanását egy közepes testalkatú hároméves is eredményesen képes feltartóztatni, sokan azt képzelik, hogy abszolút szükségtelen nevelni egy ilyen kistestű kutyát, elég rákapcsolni a flexi pórázt, vagy még egyszerűbb, ha lába nem is érinti a talajt és ölben közlekedik mindenhová. Ami a legmegdöbbentőbb, ezt többnyira a fajta tartói hiszik el kutyájukról, holott erről szó sincs. A havanese intelligens, megfelelni vágyó kutyácska, aki a mai modern, pozitív motivációs módszerekkel látványosan képezhető. Érzékeny, finom hangolású lelke lehet, hogy több türelmet igényel, de értelem tekintetében nincs pótolnivalója. Az ő esetében a „kiképzés”, vagy inkább nevelés természetesen a kezelhetőséget, vezethetőséget kell szolgálja.

Ezen a ponton hibázik a legtöbb havanese gazda, tisztelet a kivételnek. Tudomásul kell venni, hogy a kistestű kutyákat is kell nevelni. Ezáltal sokkal több szabadságot élvezhet kutya és gazdája, egyúttal a kutyácska számára is egészségesebb légkört teremt. Érdemes belegondolni, hogy a kutya bizonyos tekintetben olyan, mint egy gyerek. Addig megy, ameddig engedik. Ha kényeztetik, ha mindent megengednek neki, ha mindig minden úgy alakul, ahogyan ő akarja, ezt veszi természetesnek. Egy idő után eljön a pillanat, mikor nem lehet a kedvére tenni és kezdődik a hiszti, vagy a beutaló a kutyapszichológushoz… Ezt a gyengekezű, erélytelen tulajdonosok a szükséges rossznak tudják be, és észre sem veszik, hogy időközben apró vattakutyácskájuk kicsiny praclijába játszották a kormányrudat. Mindeközben a kutyuska lelkében iszonyú vihar dúl, hiszen egyfelől harcol benne az akaratos, önző „kisgyermek”, másfelől bizonytalan és szorong az általa kizsarolt vezető pozícióval járó felelősségtől. Ez hosszútávon nyilván tarthatatlan állapotokat eredményez. Mindez azonban csöppnyi határozottsággal és tántoríthatatlan következetességgel könnyedén áthidalható. Ennek segítségével a parányi havanese-ből tisztességesen viselkedő, problémamentes kísérő válik.

A másik kritikus pont, amelyen általában félresiklik egy havanese nevelése, az a szocializáció, vagyis annak hiánya. Sajnos a kistestű kutyák gazdái általában hajlamosak elfelejteni, hogy kedvencük valójában ugyanolyan kutya, mint a többiek. Ennek megfelelően szüksége van arra, hogy megtanuljon „kutyául” viselkedni, megtanulja, hogy hol a helye más ebek között. Ha gazdái állandó jelleggel és szükségtelenül felkapkodják egy-egy ismerkedési helyzetben, sosem lesz képes megtanulni mindezt. Helyette az a kényszerképzete fejlődik, hogy ő mindig élvezi gazdája biztonságát, ezért idővel felbátorodik és egyre hangosabban nyilvánítja ki képzelt felsőbbrendűségét, melyet csak erősít benne a „megemelt pulpitus”. Megintcsak nem jó elfelejteni, hogy a rivális fölé emelkedés a kutyák nyelvén dominanciát jelent. Ezt nem minden „alattvaló” tűr el szó nélkül… Félrenevelése azért is botorság, mert a havanese alapból igen társaságkedvelő, jól szocializálható fajta, ha hagyják igazi kutyaként viselkedni. Természetesen még ekkor is érdemes körültekintéssel eljárni, hiszen egy nagytestű, vehemens kutya akaratán kívül is komoly kárt tehet a vékonyabb csontozatú, 4-6 kilós kutyácskában. Legideálisabb játszópartnerek számára a nagy, de nyugodt, vagy az élénk, de hasonló méretű ebek.

Szőrben az igazság

Mint simogatnivaló kedvenc, vagy mint kiállítási díszeb, a havanese egyik különlegessége a szőrzete, mely – tetszik, nem tetszik – mindenképp odafigyelést, gondoskodást igényel.

Tudni kell, hogy kellemesen selymes bundája egyrétegű, nagyon finom szálú, pelyhes tapintású szőrzetből áll össze. Mondani sem kell, hogy bár érintése, cirógatása valóban kellemes élmény, a kutyát az időjárás ellen szinte alig védi. Különösen a hideg és nedvesség ellen nem nyújt szigetelést. Emellett mágnesként vonzza a koszt és a ragadós bogáncsokat, melyhez nagyban hozzájárul a havanese „földszintes” berendezkedése. Ez érthető, hiszen a kicsiny bichonnak sosem kellett erdő-mezőn keresztül verekednie magát, vagy a sáros udvaron tartózkodni. Az ő szőre inkább a finom tapintást és a szépséget szolgálta.”

Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Bichon havanese (Kattints a linkre a teljescikkért!)

Havanese, Havannai pincs leírása

A legnagyobb pincs, de ennek ellenére apró termetű kutya. Feje rövidebb, mint például a máltai pincsié, szeme sötétbarna, orrtükre fekete. Füle a fejéhez simulva lelóg. Törzse hoszszú, izmos. Végtagjai rövidek, párhuzamosak. Farkát felfelé kunkorítja. Szőrzete hosszú, sima, lágy, a vége kissé elgöndörödik. Színe általában fehér vagy szürkésfehér.

Havanese eredete

Kubai fajta. Egyesek szerint a bolognai pincs és a miniatűr uszkár, mások szerint a máltai selyemkutya és egyéb kis termetű ölebek keresztezése révén alakították ki. Eredeti neve: Bichon Havanais.

Havanese tulajdonságai

Szeretetre méltó, tisztaságszerető, barátságos, kedves kutya. Szőrzete rendszeres ápolásra szorul.

Bichon havanese alkalmazása

Luxuseb; érdekes, szép megjelenése miatt az egész világon népszerű.

Profil: öleb.
Marmagasság: 25 cm.
Testtömeg: 6 kg.
Táplálékigény: 500 g/nap.
Alomszám: 3-5 kölyök.
Várható élettartam: 10-14 év.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv

havanese