Moszkvai őrkutya

„Bár önmagában már külseje is igen megnyerő benyomást tesz az emberre, igazi értékét belső tulajdonságait emelik a csúcsra. A moszkvai őrkutya nem egyszerűen egy hatalmas „bundahegy” és legfőképpen nem ridegtartású pásztoreb. Ne feledjük, a fajta eredeti feladata a személy- és objektumvédelem volt, ennek megfelelően idegenekkel szemben nagyon határozott fellépésre képes. Mindezzel együtt távol áll tőle a túlzott akaratosság, vagy a kegyetlen vadság. Tisztában van erejével, ugyanakkor nem provokál összecsapást.

Mivel az eredeti elképzelés szolgálati kutyát célzott, melynek egyik legfőbb erénye a gazdával való kontaktus és együttműködés, a moszkvai őrkutya feledtébb gazdacentrikus alkat. Nagyon finom hangolású „szenzorokkal” rendelkezik, ezért képes teljes mértékben ráhangolódni gazdája legapróbb rezdülésére is. Szeretetét az egész családra kiterjeszti és akár kisgyermekek, akár idős emberek mellett is megbízható testőrséget lát el.

Ennek megfelelően a moszkvai őrkutya számára rendkívül fontos a mindennapi törődés és leginkább a sok-sok szeretet. Magányos telepekre, úgymond „ridegtartásra” nem való. Kifejezetten igényli a vele való foglalkozást, sétát és kiképzést. Tanításra nagyon fogékonyan reagál, gyorsan és lelkesen tanul.

Jellemében nyoma sincs holmi „kölnivedelő barbarizmusnak”, sőt társasági ebeket lepipáló kultúráltsággal tud viselkedni. Ha kíváncsiságból be-be téved a kertből a nappaliba, akkor sem tör-zúz amerre jár, és a kerítést sem rombolja le minden alkalommal, ha arra jár a postás.

Azért nevelésével szemben ne legyenek illúzióink. Egy moszkvai sem illemtankönyvvel születik, ezért a szabályokhoz és azok betartásához fiatal korától következetesen szoktatni kell, mert az elragadó plüssmaci viharos gyorsasággal fejlődik póniló méretű kamasszá és az elbliccelt nevelésből adódó hiányosságokat nagyon nehezen lehet később bepótolni. Ha azonban a moszkvai őrkutyát kölyökkorától következetesen, a rangsor tiszteletbentartására, mégis szeretettel neveljük, felnőtt korában elég lesz felemelni a hangunkat, a kutya érteni fog belőle.

Egy ilyen kaliberű kutya problémamentes tartásának másik alappillére, ha fiatal korától kezdve sokféle állathoz, emberhez és helyzethez szocializáljuk. Nem kell tartani attól, hogy ennek a kutya „védőkészsége” látná kárát. A moszkvai őrkutya kifinomult empátiakészségének köszönhetően – mely valószínűleg emberközpontú szemléletéből fakad – halálos biztonsággal képes különbséget tenni közömbös és a családja számára fenyegető helyzetek között. Ilyenkor szertefoszlik „jóviális óvóbácsi” mivolta és helyére a megvesztegethetetlen testőr lép. Határozott fellépése önamgában elég szokott lenni, de ha fizikai összetűzésre kerül sor, a moszkvai ott is állja a sarat, szemben ellenfeleivel, akik számára a 65-85 kilónyi felbőszölt gőzhenger nem kecsegtet rózsás kilátásokkal.

Egyéb iránt nagyon kiegyensúlyozott, szilárd jellemű, nem ugatós, vagy acsarkodó fajta. Nem könnyű kihozni a sodrából, ugyanakkor a „tej sem alszik meg a szájában”.”

Forrás: Balaskó Norbert

„A moszkvai őrkutya az utóbbi években a hazai kiállításokon egyre nagyobb létszámmal van jelen, és örülünk annak, hogy az emberek lassan már keresik a fajtát ezeken a rendezvényeken.

Büszkék vagyunk rá, hogy elmondhatjuk, a létező összes moszkvai őrkutya klubbal, személyes kapcsolatot sikerült kiépíteni.

Az orosz klub elnökével, Elena Golovina-val, a lengyel klub elnökével, Barbara Ślaska-val és a cseh klub elnökével, Jana Zemanova-val egyetértésben úgy gondoltuk, hogy a 2006. február 25-26-án megrendezett moszkvai Eurázsia Kiállítás aktuális és méltó helyszínül szolgálhat egy baráti összejövetelre.

Aki komolyan, lelkiismeretesen foglalkozik, egy fajta tenyésztésével a kiállítások rendszeres látogatásával tudja mérettetni magát, hogy képet kapjon arról, hol tart, illetve merre halad a munkája. Igazán azonban csak akkor lesz elégedett az ember, mikor az adott fajtán belül a legnagyobb kihívásoknak is meg tud felelni és véleményünk szerint az igazi feladatot, az anyaországban való megmérettetés jelenti, – Moszkvai őrkutya esetében természetesen – orosz bíró (Julia Ovsyannikova) előtt.

Így az Eurázsia kiállításon való megjelenés célja tehát kettős volt részünkről, és nemcsak egy „kötetlen nemzetközi klubtalálkozó” lehetőségét, hanem egy ismeretlen, addigi elképzeléseinket felülmúló nagyságrendű rendezvényen való részvételt is kínálta, ennek minden nehézségével és ránk háruló felelősségével.”

Forrás: Balaskó Norbert