Németjuhász, Német juhászkutya
Német juhászkutya – A tehetséges sztahanovista
„Egy biztos! A német juhászkutya külleme valóban ősére hajaz, melynek hátterében több ok is állhat. Ebben szerepet játszhatott Max von Stephanitz romantikus hitvallása is, miszerint: „A mai ember kutya iránti szeretete az utolsó híd a Földanyához”. De sokkal valószínűbb, hogy e téren a kapitány racionális énje került előtérbe. A farkas természet alkotta testfelépítése, testalkata a lehető legtökéletesebb, amire szüksége lehet. Stephanitz ezt másolta a német juhászkutya megalkotásakor, hiszen minek változtatni azon, ami tökéletes?
Ennek az elképzelésnek megfelelően az ideális munkakutya, azaz német juhászkutya funkcionálisan a legmegfelelőbb felépítéssel rendelkezik. (Most tekintsünk el a modern pontyhátú, csapott farú német juhászkutya „érdekes” látványától). Testfelépítése kellően nagy a legtöbb feladat ellátásához, ám mégsem olyan nehéz, hogy akadályozza a gyors mozgásban.
Fizikuma ellenálló és igen kitartó. Egy ideális juhász/munkakutya nem lehet lassú, vagy tohonya, de nem is vágtázik állandóan ész nélkül. Kitartóan képes ügetni, akárcsak a farkas, és ebben a jármódban nagy távolságok megtétele sem jelent számára akadályt, de ha a szükség úgy hozza, igen gyors mozgásra is képes.
A fajtára jellemző álló fül és hosszú orr megint csak a természet műhelyében készült és nem oktalan célt szolgál. Amellett, hogy ez az anatómiai elrendeződés minden bizonnyal kifogástalan érzékelést és kommunikációt biztosít, szerepet játszik a korábban említett fizikai állóképesség fenntartásában, hiszen ez a fej és pofaszerkezet biztosítja az optimális hűtést és zavartalan levegővételt a kutya számára. Nem véletlen, hogy a német juhászkutyát a világ minden táján, minden éghajlati viszony mellett tudják használni.
Agyban nagy
Bár a német juhászkutya megjelenése valóban attraktív, igazi erénye, az „éca” mégiscsak a fejében rejlik. Ezt mindenképpen eredetileg terelő-juhászkutya mivoltának köszönheti, mint oly sok kiemelkedő intelligenciájú fajta, ám a német juhászkutya esetében ennél némiképp többről van szó. A kezdetektől fogva magas szintű elvárásoknak megfelelni akaró, tudatos tenyésztői törekvések hatására e fajtába valahogy egyszerre sikerült beleszuszakolni mindazokat a kiemelkedő tulajdonságokat, melyek más munkakutya fajtákban is fellelhetők, de külön-külön.
Ezt akarva-akaratlanul a „konkurens” fajták tenyésztői, kiképzői is elismerik, mikor saját fajtájukat a német juhászkutyához hasonlítják. Ekkor gyakran elhangzik: „Ez nem egy német juhászkutya!” – mely a gazdák belátásától, vérmérsékletétől függően beletörődő, vagy éppen cinikus felhangot kap. De mi az, ami nem jellemző a német juhászkutyára? Kevésbé pörgős és érzékeny, mint egy malinois, vagy dobermann; nem olyan akaratos, mint egy schnauzer, vagy boxer; és nem olyan büszke, önálló, mint egy rottweiler. Vagyis alaphelyzetben a szélsőségektől és minden olyan viselkedéstől mentes, mely megnehezítené a vele való munkát.
Kritikusai sokszor pont ezt vetik a szemére és gyakran hangoztatják: jelleméből hiányzik a karakteres egyéniség, szolgalelkűnek, „robotkutyának” titulálják.
Ezen a ponton azonban ismét vissza kell utalnunk a terelő-juhászkutya karakterére, melynek egyik legmarkánsabb tulajdonsága a szolgálni akarás, a gazdának való megfelelni vágyás, melynek során saját akaratát önként képes gazdája parancsának alávetni.
Mindazonáltal ez a lesajnált „szolgalelkűség” az, aminek a német juhászkutya fennmaradását, sőt későbbi sikereit is köszönheti. Emlékezzünk csak, a fajta a terelő munkakör megszűnésével viszonylag korán fegyveres testületekhez (rendőrség, katonaság) került. Az ezen szervezetek keretein belül folytatott hivatásos kutyázás számára a laikusoknak is viszonylag könnyen kézben tartható, jól irányítható, problémamentesen kezelhető, mentálisan igen terhelhető fajtára volt szüksége. Ebbe szorosan beleértendő az is, hogy a nem ritka gazdaváltást (átvezénylés, leszerelés) is komolyabb probléma nélkül át kellett vészelnie a kutyáknak, nem burkolózhattak búskomorságba, újdonsült gazdájával is együtt kellett működniük.
Mindenkori vezetője felé irányuló lojalitása és engedelmessége pont, hogy nagy előnyére vált az olyan tekintély-elven működő szervezetekben, melyeknek a parancsoknak engedelmeskedő, uniformizált tömeg megteremtése létkérdés.”
Forrás: Balaskó Norbert
Németjuhász leírása
Tetszetős megjelenésű, enyhén megnyúlt testű, erőteljes, izmos kutya. Feje ék alakú. Orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme kissé keleties metszésű, sötétbarna színű. Füle feláll. Nyaka izmos lebernyeg nélküli. Törzse téglalap alakú, háta egyenes, izmos, ágyéka széles és feszes, fara hosszú, enyhén lejtős, mellkasa mély, hasa mérsékelten felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Csánk alá érő farka lelóg. Szőrzete sima, félhosszú; a fején és a lábai elülső felületén rövid, sűrű. Színe fekete rajzos, ordas vagy fekete.
Németjuhász eredete
Német fajta. Valamikor a 17. században alakulhatott ki az ónémet juhászkutyából és különféle pásztorkutyákból. Korszerű típusa 1884-re vált véglegessé. Eredeti neve: Deutscher Schäferhund.
Németjuhász tulajdonságai
Intelligens, bátor, hűséges.
Németjuhász alkalmazása
Eredetileg minden bizonnyal nyájőrző kutya volt. Mindenfajta őrző-védő munkára, vakvezetésre, hegyi mentésre, kábítószer-keresésére egyaránt alkalmas.
Profil: mindenes munkakutya.
Marmagasság: kan 60-65 cm, szuka 55-60 cm.
Testtömeg: 25-40 kg.
Táplálékigény: 1700-1800 g/nap.
Alomszám: 6-10 kölyök.
Várható élettartam: 10-15 év.
Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv