Yorkshire terrier, Yorkie

yorki

Yorkshire terrier – A masnis mini-masina

“A yorkik megítélésének vitathatatlanul nem tettek túl jót nanoméretűvé zsugorított példányai, melyek sok esetben saját – mikroszkopikus – árnyékuktól is hetedhét országba szaladtak volna, ha nem tévednek el úrnőjük retiküljében. Ezek a példányok – túl azon, hogy saját életük is sokszor fizikai és lelki deffektusoktól sújtva telt – nem tettek jót a fajta megítélésének, pedig az igazi yorkshire terrierek ennél sokkal jobb sorsra érdemes, vagány kis fickók. Talán kevesen gondolnák, de a kétmaroknyi szőrzuhatag alatt, mely többnyire maradéktalanul elfedi viselőjét, valójában nem rezgőlábú öleb, hanem igazi terrier lakozik.

Egy kedves ismerősöm mondta egyszer: „Ha igazi kutyát akarsz, vegyél terriert!” Nyilván a „nem terrieresek” ennek hallatán azonnal szívükhöz kapnak, majd azonnal saját kedvenc fajtájuk méltatásába kezdenek. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze… Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy az igazi terrierekre jellemző élénk vérmérséklet, elragadó báj, őrületbe kergető makacsság, derűs karakánság, tántoríthatatlan akarat elszántsággal és bátorsággal fűszerezve, olyan speciálisan összetett karaktert eredményez, melyhez hasonlót rajtuk kívül kevés fajta tudhat magáénak, és amely sokszínűségük ellenére nagyon hasonlóvá teszi őket. A terrierek kapcsán azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy eredeti változataik szinte kizárólag vadászfeladatokat ellátó munkakutyák voltak.

(…)

Terrier fortélyok

Állítólag a fajta népszerűsödéséhez nagyban hozzájárult egy bizonyos Lillie Langtry, aki színésznő lévén kikönyörgött egy rövidke szerepet imádott yorkija számára. A darab egyik jelenetében a pöttöm hős elűzte a gonoszt, mely nem kis sikert aratott a nézőközönség soraiban.

Napjaink yorkshire terrierje – ha nem is a világot jelentő deszkákon, de – otthonában előszeretettel él a színjátszás eszközeivel. Sokszínű repertoárjából mindig képes valami újat előrántani, ha saját akarata érvényesítéséről van szó. Ezért van az, hogy gazdái sokszor azon kapják magukat, hogy egész életüket kis yorkijuk irányítja. Ennek oka részben az, hogy sok esetben még saját gazdái sem veszik elég komolyan, vagy éppenséggel teljesen elbűvöli őket kutyuskájuk szem-, fül- és orrjátéka, melyeket kisebb-nagyobb csínytevések keltette bosszúság enyhítésére szokott bevetni. De nem szabad bedőlni neki, hisz ő is egy agyafúrt terrier. Igenis meg kell követelni tőle a tekintély tiszteletét, valamint ingathatatlan következetességgel kell vele betartatni a házirendet.

Olykor még a büntetéstől sem kell visszariadni, ha a kis renitens megérdemli. Szó sem lehet persze durvaságról, vagy fizikai bántalmazásról. Legtöbbször elég a szigorúan felemelt hang, vagy ha minden kötél szakad egy-egy jó ütemben elhelyezett „makarenkói” orrpöckölés… Ne feledjük, hogy mindez az ő érdekeit szolgálja, hisz minél fegyelmezettebb egy kutya, annál nagyobb szabadságot élvez. A „fegyelem” persze egy terrier esetében igencsak relatív fogalom, de ha azt elérjük, hogy legalább hívásunkra megbízhatóan (különböző csalogató, vagy zavaró ingerek ellenére is) visszatérjen hozzánk, komoly áttörést értünk el, melynek előnyét számtalan esetben élvezhetjük. Az ilyen engedelmes yorki például nyugodtan elengedhető a parkban, vagy kutyafuttatón, hogy kiszaladgálhassa, kikalandozhassa magát, és hogy szaglásszon, játszadozzon kicsit.

Nem kell pánikolni akkor sem, ha ismeretlen, esetleg veszélyes kutya tűnik föl a színen, vagy a kutya ismerősök között eldurvulna a játék. Ilyenkor elég, ha magunkhoz hívjuk, és biztonságos távolba sétálunk vele. Ez a megoldás nemcsak sokkal gyorsabb és hatékonyabb, de összehasonlíthatatlanul elegánsabb, mint ha a kutyák közé vetődve, hasmánt csúszva-mászva próbálnánk „begyűjteni” őkelmét, hogy aztán fejünk fölött tartva – sikítva – meneküljünk ki vele a világból…

Amúgy nagy kár, hogy sok yorkshire terrier tulajdonos nem veszi „kutyaszámba” kedvencét, pedig ők lennének a legjobban meglepve, hogy mennyi mindent meg tudnak tanítani kutyájuknak.  A yorki agya vág, mint a borotva, amúgy pedig örömmel veti bele magát mindenbe, amit gazdájával együtt lehet csinálni, tehát tanítása sem túl bonyolult feladat.”

Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Yorkshire terrier (Kattints a linkre a teljes cikkért!)

Yorkshire terrier, yorkie leírása

Mokány, arányos felépítésű ebecske. Feje kicsi, szögletes. Szeme sötétbarna, füle hegyes, felálló. Törzse feszes, háta egyenes, ágyéka izmos, fara vízszintes. Végtagjai egyenesek. Farkát felére csonkolják. Szőrzete hosszú, selymes, egyenes szálú. Bundája a tarkójától a farka tövéig sötét acélkék, mellkasa két oldalán, az arcorri részén és a fülén sötét cserbarna.

Yorkshire terrier eredete

Angol fajta. Története alig száz esztendős, őse a dandie dinmont, a fekete angol, a skye és a manchester terrier lehetett. A 19. században már nélkülözhetetlen patkányfogó eb volt a yorkshire-i malmokban.

Yorkshire terrier tulajdonságai

Vidám, kiegyensúlyozott, magabiztos, idegenekkel szemben tartózkodó, gyors, fesztelen mozgású eb.

Yorkshire terrier alkalmazása

Kellemes luxuskutya. Kitűnő jelzőeb.

Profil: öleb.
Marmagasság: 20-25 cm.
Testtömeg: 2,5-3,5 kg.
Táplálékigény: 250 g/nap.
Alomszám: 3-5 kölyök.
Várható élettartam: 10-13 év.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv

yorki kölyök