Német dog (Dán dog)

„A dogok megjelenése elementáris, monumentális és felemelő érzés egyszerre. Első pillanatban az ember föl sem tudja fogni, hogy ez egy, egy darabból álló kutya, illetve, hogy kutya-e egyáltalán… Ebben a méret- és súlycsoportban csak a masztiffok és az ír farkaskutya veheti föl vele a versenyt, ám a német dog mozgása, esztétikus felépítése és pompázatos megjelenése mindenki mástól megkülönböztethetővé teszi az említett „Gigászok” sorában. Mivel eredeti funkcióját tekintve nagyvadakat hajtó vadászkutyaként használták, nem volt elég nagynak és keménynek, állhatatosnak és kitartónak is kellett lennie ahhoz, hogy hasznát vegyék.

Vélhetően ebben rejlik annak titka, hogy a dog általában miért nyűgözi le kivétel nélkül az őt szemlélőket, hiszen egy kifejlett, egészséges fizikumú, jó felépítésű példány igazi esztétikai élményt nyújt azok számára, akik nagyra becsülik a funkcionális anatómiát. Testalkata nem masztiffosan kigyúrt, de nem is agarasan szálkás. Mindez lenyűgöző méretével, elegáns vonalaival és jellegzetesen hangsúlyos fejével, megkérdőjelezhetetlenül egyedi és más fajtával össze nem hasonlítható módon impozáns jelenséggé teszi.

Persze, ha a tenyésztés irányvonala behódol az aktuális divatirányzatnak, szélsőséges esetekben saját nemes megjelenésük paródiájává degradálódhatnak, ahogy elnehezedett testükkel, ikszlábon vánszorogva, busa, bőrös fejüket lógatva, széles nyálcsíkot maguk után húzva poroszkálnak.

Disztingvált fejedelem

A dogok megjelenésében – méretük mellett – van valami egészen fejedelmi. A megfelelően szocializált dog nyugodt fellépésével, magabiztos nyíltságával, udvarias kíváncsiságával tekintélyt parancsoló, de sosem fenyegető. Egy ilyen dog közelsége engem mindig az emberrel bizalmas viszonyban élő lovak viselkedésére emlékeztet, mely szerintem az ember és állat közti kapcsolat egy másik különleges dimenziója.

Ezzel szemben az alulszocializált, esetleg vadított dog nem egyszerűen Isten csapása, hanem egy befogott vadállattal felérő veszélyforrás. Tudvalévő, hogy általában a kutyák testtömegükhöz képest sokkal erősebbek, mint az emberek. Magyarán egy 70-75 kilós dog ereje messze meghaladja egy ugyanilyen súlyú férfiét. El lehet képzelni, hogy mit tud művelni egy ekkora kutya, ha úgy igazán nekidurálja magát. Nem véletlen, hogy a dogokra fokozottan érvényes a mondás: „ha szóval nem lehet megállítani, akkor pórázzal sem lehet…”

Még mielőtt azonban a dogokat is felvennék a veszélyes kutyák szakmailag „enyhén” kifogásolható listájára, közvetlenül a tíz kilós staffordshire bullterrier és miniatűr bullterrier mögé, mindenkit sietve meg kell nyugtatni: a dogok meglepően könnyen kezelhető, kivételesen alkalmazkodó társak a mindennapokban. A legtöbb dogtulajdonost még életveszélyes fenyegetéssel sem nagyon lehet rákényszeríteni, hogy idézzen fel olyan momentumokat a kutyájával való együttélés során, ahol nyílt konfliktushelyzet alakult ki közte és kutyája között. Az egészséges szellemben, sok szeretettel felnevelt dog fejében ugyanis meg sem fordul, hogy gazdájával szembeszegüljön. Épp ellenkezőleg, e vajszívű óriás végtelenül odaadó és megfelelni vágyó kutya, akinek szeretettel és játékos motivációval gyakorlatilag bármi megtanítható. Manapság sajnos gyakran elfelejtik, hogy még mindig mennyi mindenre alkalmas a fajta. Külföldön például vannak aktívan agility-ző dogok, de ismert olyan egyed is, aki – a nomen est omen jegyében – dog dancing-ben szerez közönségsikert fellépéseivel.

Azzal együtt, hogy a német doggal való együttélés szinte felhőtlen, vannak embertípusok, akiknek semmiképp sem ajánlható. Azok, akik nem becsülik, hogy kutyájuk nem alázatból, hanem szeretetből ajándékozza meg gazdáját hűségével, és együttműködésével, vagy akik mindenáron bizonyítani akarják önnön hatalmukat a kutya felett, semmiképpen sem javasolt a tartása, mert a dolog könnyen visszaüthet. Ha ugyanis egy dogot addig aláznak, hogy visszavágni kényszerüljön, akkor ott kő kövön nem marad…

Nagymacska a nappaliban

Manapság egyik legfőbb profilja a kísérő és családi kutya szerep, melyhez szintén csodálatos adottságokkal rendelkezik. Roppant fejlett empatikus készsége révén pontosan leveszi gazdája hangulatváltozásait, és a szerint alkalmazkodik a helyzethez. Egy dog sosem viselkedik idióta bohócként, vagy idegi alapon rángó szájszegletű értékesítési menedzserként. A legnagyobb harmóniában, mindenféle tolakodás nélkül illeszkedik a család mindennapjaiba. A lakásban puha macskaléptekkel közlekedik és szinte ellenállhatatlan bájjal szuszog gazdája fülébe, vagy hajtja busa fejét annak ölébe. Olyan gyöngéden teszi mindezt, hogy az embernek nincs szíve megdorgálni emiatt, még ha egy-egy ilyen akcióval fél-egy deci nyáltócsát is ereget a gazdi frissen mosott mackónadrágjára”

Forrás: Balaskó Norbert