Bullterrier

„Szemtanúja voltam, mikor egy alkalommal a lelkesítő pórázcsörgetésre szendergéstől kótyagosan megemelte fejét, majd mély sóhajtással ismét álomba merült. Még akkor se nagyon ébredt fel, mikor lábánál fogva húzták ki a konyhaasztal alól…

De más ismerőseimtől is – akiknek volt személyes kapcsolata bullterrierrel – kizárólag csak a humoros, kedves és vidám történeteket hallottam a fajtával kapcsolatban. Meséltek például egy olyan bullyról, akihez több ember segítsége kellett az állatorvosi rendelőben egy egyszerű lázmérőzéshez is. Na persze nem veszélyessége folytán, hanem mert abból fakadó örömében, hogy vele foglalkoznak, olyan hevesen csóválta a farkát, hogy állandóan kiesett belőle a hőmérő.

Az egyöntetűen pozitív beszámolókban sosem hangzott el „de azért…”, „mindezek ellenére…”, vagy „viszont…” kezdetű kiegészítés, mely negatív élményeket tartalmazott volna. Aki valóban ismeri a fajtát, az tudja, hogy ez természetes a bully-kal kapcsolatban.

Pont ezért eleinte teljesen érthetetlennek vettem a bullterrieresek idegenkedését és túlzottnak érzett óvatosságát az interjúval kapcsolatban. A beszélgetés tükrében, az általuk mesélt dolgok ismeretében, azonban most már szomorúan mondom, hogy megértem őket.

Döbbenetes volt szembesülni azzal, hogy a szenzációhajhász bulvármédia gerjesztette „harcikutya hisztéria” hullámai közel 20 év távlatából sem csitultak, és hogy a bullterrierek tulajdonosainak – akik kivételes belső értékei és teljesen egyedi karaktere miatt választották ezt a csodálatos fajtát – a mai napig elképesztő előítéletekkel kell megküzdeniük.

Túl azon, hogy jellemével, karakterével abszolút ellentétes dolgokkal, és teljesen alaptalanul vádolják, az esetek döntő többségében beigazolódik, hogy a fajtát és annak gazdáit kritizáló, sőt inzultáló egyének ráadásul teljes fogalomzavarban vannak az angol bullterrierrel kapcsolatban, melyet tévesen „pitbull”-ként aposztrofálnak a köztudatban. (nem mintha ez utóbbi fajta rászolgált volna mesterségesen gerjesztet rossz hírnevére)

Mindenféle közhely és túlzás nélkül állítható, hogy kevés kutyafajta kapott annyi teljesen megalapozatlan és negatív kritikát, ami végtelenül igazságtalan egy olyan mérhetetlenül kedves és szeretettel teli kutyával szemben, mint az angol bullterrier.”

Forrás: Balaskó Norbert