Érdekességek, hasznos információkKutya tanítása

„Kutya húz a pórázon” – Van megoldás!

Tulajdonképpen ez amolyan „tipikus” probléma kutyás körökben. Nem mondom, hogy mindenkit érint, akinek csak kutyája van, de ha meg kéne nevezni, hogy melyik az a leggyakoribb „probléma”, amire megoldást szeretnének a gazdik, akkor az egyik egyértelműen a húzás. (A másik kettő pedig a földről evés és, hogy hívásra nem jön vissza…)

kutya húz a pórázon

Miért húzza a kutya a pórázt?

Először is nézzük meg, hogy miért húz a kutya a pórázon. A válasz nagyon egyszerű, csak kicsit jobban bele kell élni magunkat, hogy milyen is kutyának lenni.

  • A kutya alaptempója gyorsabb az emberénél.
    Tehát eleve alapos tanítást kíván, hogy megértessük a kutyánkkal, szeretnénk, ha olyan tempóban haladna, mint amilyenben mi megyünk.
  • A kutya lételeme a szabadban tartózkodás, felfedezés – ezért amikor végre kiszabadul a négy fal közül vagy a megszokott kertből, az számára izgalmas, érdekes. Ebből az érdekességből, felfedezésből akarjuk visszafogni őt, s elvárjuk, hogy ránk figyeljen.
  • Az, hogy a kutya egy póráz végén legyen, számára teljesen természetellenes. Nyilván a városban a biztonság miatt szükség van (lehet) rá, de ettől még ne gondoljuk azt, hogy 1-1,5 méteres pórázvégre született és ez neki jó.

Most, hogy már tudjuk miért kezdi el húzni a kutya a pórázt, nézzünk meg hogyan lesz ebből szokás?!

A kutya oda szeretne menni valahova, elindul, a póráz megfeszül, a kutya megy tovább a célja felé, gazdi lohol utána, s a póráz feszüléssel a kutya odaér a céljához… Máris megtanulta, hogy, ha el akar érni valahova, akkor húznia kell a pórázt – vagyis azon keresztül a gazdit. Minél többször eljut a kutya a céljához úgy, hogy húzza a pórázt, annál jobban erősödik benne, hogy ha el akar jutni valahova/valamihez, akkor ezt kell csinálnia.

Tippek, hogy a kutya ne húzza a pórázt

  • Először is fogadjuk el, hogy alapos és hosszú tanítást igényel! Az elfogadás nem csak egy egyszeri megértést jelent, hanem amikor az 5. hét után meg a 3. hónap után még mindig/már megint húz rajtunk egyet, akkor ne boruljunk ki, hanem türelemmel, elfogadással legyünk a kutyánk felé. Értsük meg őt, hiszen NEM A PÓRÁZ VÉGÉRE SZÜLETETT! …és nem is robot ő, hogy mindig mindent első szóra úgy csináljon, ahogyan mi szeretnénk.
  • Ha kölyökkortól (8-9 hetestől), a kezdetektől jól, megértve őt és következetesen tanítjuk, akkor sokkal könnyebb a dolgunk, de még így sem nevezhető mókának és kacagásnak. Ilyenkor is hosszú hetek következetességére van szükség, mire stabilan megtanulja.
  • Ha már 1-2-5 éve húzza a pórázt, akkor az sem lenne meglepő, hogyha ugyanennyi időre lenne szükség, hogy megtanuljon laza pórázon sétálni. De szerencsére csak kb. 3 hónapra van szükség, úgyhogy fel a fejjel! 😉
  • Ne ELVÁRÁSSAL viszonyuljunk a kutyánkhoz! Segítsünk neki, újra és újra és újra, egészen addig, amíg szükség van rá!
  • Használjunk hosszú pórázt. Már egy 3 méteres pórázzal is sokkal könnyebb lehet, de az 5 vagy 10 méteres póráz is rengeteg szituációban szuper megoldás.
  • A pórázra tekintsünk úgy, mint egy biztosítókötélre. Nem arra szolgál, hogy azzal irányítsuk, rángassuk, ne adj’ isten büntessük a kutyát, hanem arra, hogy ha elindulna valami nagyon érdekes után, akkor ne csapja el az autó, vagy pl. ne tudjon faképnél hagyni minket.
  • Amikor a kutyánkkal sétálunk, akkor ne csak testileg legyünk jelen, hanem figyeljünk, hangolódjunk rá, élvezzük a közös sétát. Ez azt is jelenti, hogy felejtsük el a telefonunkat és a folyamatos trécselést a barátnőkkel/haverokkal. Ne várjuk el a kutyánktól, hogy figyeljen ránk, ha mi sem adjuk neki a teljes figyelmünket!
  • Amint kilépünk az elvárások mezejéből és elkezdünk igazán figyelni a kutyánkra, egyszerűen megváltozik a világ és minőségi időt tölthetünk együtt.

Séta laza pórázon

Megértetni a kutyával azt, hogy ne húzza a pórázt egyébként nem is olyan nehéz. Ahhoz kell idő, hogy ezt készség szinten tudja és izgatott állapotban is megcsinálja.

Onnantól kezdve, hogy elhatároztuk, megtanítjuk laza pórázon sétálni, arra kell leginkább törekednünk, hogy ne húzhassa a pórázt. Tehát, ha a póráz megfeszül, akkor egyszerűen meg kell állnunk és meg kell tartanunk a kutyát, hogy egy centit se mehessen tovább. Ezután segítenünk kell neki és megmutatni, hogy mit várunk tőle (vagy türelmes várakozással kivárjuk, hogy megcsinálja, amit szeretnénk, vagy testjellel, vezényszóval „megmutatjuk neki”). Egyrészt kérhetjük azt is, hogy jöjjön vissza mellénk. Másrészt kérhetünk csak annyit is, hogy lépjen vissza egy lépést, pont annyira, hogy újra laza legyen a póráz. Bármelyiket is választjuk, szinte biztos, hogy néhány lépés után újra húzni fogja a pórázt. Ekkor megint meg kell állnunk és csak úgy mehetünk tovább, ha a póráz laza.

Igen, ez így valóban elég érdekes sétának ígérkezik, viszont minél többször húzza újra a pórázt a kutyusunk, annál nehezebben/később fog megtanulni laza pórázon sétálni. Ám, mivel egész sétán nem játszhatjuk ezt a „megállunk, s csak akkor megyünk tovább, ha laza a póráz” dolgot – mert ebbe kutyánk is és mi is beleőrülnénk – ezért van egy eszköz, ami nagyon is a segítségünkre lehet. Fontos tehát, hogy kis szakaszokon gyakoroljuk, hogy csak akkor haladunk tovább, ha laza a póráz, majd utána hagyjuk a kutyánkat szimatolni, kikapcsolni, dolgát végezni.

Hogy mi az az eszköz, ami a segítségünkre lehet, mindjárt meg is nézzük, de előtte fontos tisztában lennünk azzal, hogy milyen eszközök kínálnak gyors megoldást, amelyek mégsem célravezetőek.

Milyen javaslatokat kerüljünk el messziről?

Szöges nyakörv

Talán ma már egyre kevesebben használják és ajánlják, de sajnos azért a mai napig is olykor-olykor előkerül eme jótanács, miszerint „tegyél rá szögest”.
A szögesnek az a lényege, hogy ha a kutya húz, akkor a szögek „beleállnak” a nyakába, vagyis fájdalmat okoznak. Ha nem húz, akkor megszűnik a fájdalom. Ezt hívják negatív megerősítésnek. Ha úgy sétál a kutya, hogy közben laza a póráz, akkor megszűnik a fájdalom. Az egésztől pedig azt várjuk, hogy – mivel drága kiskutyánk kerülni a fájdalmat, mert az nem jó neki – gyakoribb lesz azon időszakok ideje, amikor laza a póráz.

Retriever póráz/fojtó nyakörv

Hasonló elven működik, mint a szöges nyakörv – mármint ez is a negatív megerősítésre alapszik -, csak éppen szögek nélkül. A retriever pórázt is és a fojtó nyakörvet is – akár lánc, akár textil – a kutya füle tövéhez kell feltenni, majd amikor elkezd húzni a kutya, akkor vagy magától a póráz feszüléstől, vagy a javasolt pici rántásoktól elég kellemetlenséget, fájdalmat fog érezni ahhoz, hogy abbahagyja a húzást. Ezzel a módszerrel tulajdonképpen 2 ujjal is irányítani lehet egy 50-60-70 kg-os kutyát, ami nagyon látványos. Erre alapszik Cesar Millan, Nyakas Gábor és sok-sok „kutyaguru” módszere.

Elég jól hangzó, gyors és látványos eredményt hoz a fojtó nyakörv/retriever póráz… Akkor mégis mi ezzel a baj? Elég sok baj van vele, de ha csak a kutya tanításával kapcsolatosan nézzük, akkor:
Ahhoz, hogy a nyakörv a kívánt helyen – vagyis a fültőnél – maradjon, elég szorosan meg kell húzni. Ez még nem fojtja a kutyát, de egy folyamatos kellemetlenséget, feszülést, feszültséget okoz. Akkor is, ha a kutya szépen a gazdi mellett megy a kívánt helyen/pozícióban és nem húzza a póráz. Tehát adott egy folyamatos kellemetlenséget, feszültséget okozó szoros nyakörv állapot, ami jobb esetben kellemetlen, rosszabb esetben fájdalmas. (Ez függhet a kutya érzékenységétől, fájdalomküszöbétől.) Miközben a cél pont az lenne, hogy ha a kutya laza pórázon közlekedik, akkor semmilyen negatív érzés ne érje, hanem pont, hogy jutalmazzuk.

Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy ez nem kellemetlen a kutyának… Azért azt könnyen beláthatjuk mindenféle kutatás nélkül is, logikusan végiggondolva, hogy ha nem lenne kellemetlen, akkor nem is működne. De tudod mit? Ne higgy se nekem, se másnak, egyszerűen próbáld ki saját magadon egy röpke pillanatra.

Mi az ami a segítségünkre lehet?

Halti (fejhám, szájszíj)

Ahogy a kutyát hozzá kell szoktatni a nyakörvhöz, ugyanúgy a haltihoz is. A hozzászoktatás után viszont teljesen semleges lesz a kutya számára. Amíg a kutya laza pórázon sétál, addig semmiféle kellemetlenségben, fájdalomban, feszültségben nincs része. Amikor a kutya elkezd húzni, – azzal, hogy Te megtartod a pórázt – a feje oldalra, hátrafelé fordul, ezzel kényelmetlenné téve a húzást. Alapesetben nem okoz fájdalmat – persze ha ezzel elkezded keményen rángatni, akkor okozhat, de az már nem számít rendeltetésszerű használatnak. Tehát a halti viselése – a retriever pórázzal ellentétben – nem okoz folyamatos feszülést és semmilyen kellemetlenséget akkor, amikor a kutya laza pórázon sétál. Ezzel egyúttal egyértelműbbek lehetünk a kutya számára.

Azt pedig el kell fogadni, hogy nem egy eszköz, hanem a tanítás és a kitartó gyakorlás fogja meghozni azt, hogy a kutya laza pórázon sétáljon! Tehát a halti sem arra van, hogy rátesszük a kutyára és ő nem fog többet húzni, hanem azt a célt szolgálja, hogy amíg pozitív megerősítéses módszerekkel megtanítjuk a kutyánknak azt, hogy laza pórázon sétáljon, addig is nyugodtan, élhető módon telhetnek a séták. Ha elkezdjük használni, akkor rögtön megérezzük, hogy nem szakad le a karunk, nem érezzük azt, hogy bármelyik pillanatban elránthat minket, illetve ha kitámadós kutyánk van, akkor őt is könnyedén meg tudjuk tartani.

Nyomott orrú kutyáknál (pl. bulldogok, boxer, boston terrier) halti helyett a haltihám javasolt…