Labrador retriever

„Futó pillantást vetve a labradorra, csupán „csak” egy kutyát látunk. Nem túl kicsi, nem túl nagy, logó fülű, hosszú farkú… Ám ha alaposabban szemügyre vesszük túlzásoktól mentes, puritán szépségét, értelemtől ragyogó tekintetét, megérthetjük, hogy sokak számára miért a labrador retriever A KUTYA.

Népszerűségéhez a számos reklám- és filmszereplés mellett minden bizonnyal az is jelentősen hozzájárul, hogy a labrador kölykök a kiskutyák bűbáj vetélkedőjén garantáltan dobogós helyen szerepelnek a legtöbb ember szívében.

Bár a labradorokat, mint profi vadászkutyákat ismerik, kevesebben tudják, hogy képességeiket kezdetben nem vadászemberek mellett, hanem újfoundlandi halászhajókon kamatoztatták. Ősei menetrendszerinti járatot teljesítettek a szárazföld és az halászok hajói között, mialatt háló- és hajóköteleket vittek a parton álló emberekhez, illetve a halászok bármilyen vízbe esett ingóságát visszaszolgáltatták jogos tualjdonosának. Egy-egy ilyen kutyával a fedélzeten nem volt célszerű hajórörést szenvedni, mivel az összes útjára indított palackpostát visszavitte volna gazdái számára…

(…)

Haragmentes mindenes

Magától értetődik, hogy a labrador retriever kimagasló képességei – bár az egyik legkiválóbb vadászkutyává teszik – túlmutatnak a vadászat keretein és számos más területen is kamatoztathatóak. Egyedüli szempont, hogy lehetőség szerint valamilyen keresési feladattal függjenek össze. Ennek megfelelően a labradorok nagyszerűen teljesítenek lavinamentő, robbanószer, kábítószer, romkeresési munkaterületen, sőt újabban a szarvasgomba-keresésben is.

Együttműködő és kommunikációs képességének a vakvezetésnél, illetve a terápiás feladatoknál veszik igen nagy hasznát, ahol döntő többségben szintén retrieverek teljesítenek szolgálatot.

Talán egyetlen terület létezik, melyben nem jeleskednek, ez pedig az őrző-védő munka. Nem mintha gyávák, puhányok lennének. A vadászat, illetve a korábban felsorolt feladatok igen stabil terhelhető idegrendszert, kifejezett bátorságot igényelnek, a labradorok jellemétől mégis teljességgel idegen az ember elleni harc, mégha csak imitált formában is. Ez a fajta az ember szolgálatára született és nem fér bele világképébe az emberrel szembeni bizalmatlanság, esetleg agresszivitás.

Igaz ugyan, hogy az annak idején halászok mellett dolgozó labradorok őrizték a rájuk bízott értékeket, míg a legénység szesszel töltekezett a parti kocsmákban és egy igazán jó vérű, ragaszkodó kutya különösebb tanítás nélkül is vigyázza gazdája értékeit, de mindezt inkább kötelességtudatból és lojalitásból, mintsem az idegenekkel szembeni bizalmatlanságból teszi. Ennek megnyilvánulása is csak legfeljebb határozott ugatásban, illetve az ismeretlenek megállításában merül ki, egy normális labrador sosem vetekedne odáig, hogy embert harapjon meg.

Hozzá tartozik az is, hogy a fajta külön kiemelt értékmérő tulajdonsága az ún. „puha száj”. Ez természetesen nem anatómiai, hanem öröklött viselkedésbeli sajátossága, ami azt jelenti, hogy a kutya ösztönösen a legkisebb sérülést sem okozva, finom tartja és hozza vissza a vadat, vagy ami szája ügyébe kerül. Ennek az örökölt viselkedésnek nem része a csibészkaron piócaként történő függeszkedés.

Békés, konfliktuskerülő magatartása fajtársaival szemben is érvényesül. Még idegen kutyák társaságában is jól megfér másokkal, többnyire úgyis gazdáját lesi, vagy vele próbál játékot kezdeményezni, így a krakélerebb kutyák sem igazán találnak fogást rajta, mert kérdéses szituációban szinte sosem veszi fel a kesztyűt.

Kiképzők álma

Tenni akarása, megfelelni vágyása miatt a labrador önmagában véve is nagyszerű alanya bármilyen kiképzésnek. Ráadásul mindehhez igen fejlett apportkészség és játékos hajlam párosul, melyek így együtt igencsak megkönnyítik a vele való munkát.

Egyedül a gorombaságot, durvaságot nem viseli. Ilyen hozzáállással nagyon könnyű megtörni, elbizonytalanítani. Tény, hogy a jó vérű, a munkában rámenős, kemény egyedek olykor határozottabb bánásmódot igényelnek, de még velük szemben sincs szükség felesleges keménykedésre. A labrador gazdája kedvére és nem gazdája ellen akar dolgozni, ezért könnyen alakítható esetleges nem kívánatos viselkedése.

Éppen ezért még kevésbé tapasztalt tuladjonosok sem igazán tudnak kárt tenni benne és őket is meglepi, hogy játékos módszerekkel kutyájuk milyen gyorsan sajátít el különböző feladatokat.”

Forrás: Balaskó Norbert