Közép-ázsiai juhászkutya

„E nemes fajta impozáns példányainak már a megjelenése is letaglózó. Hatalmas test, masszív csontozat és fej, átható, rezzenéstelen tekintet. Az ellenség számára halálos veszedelem, a család számára a legbiztosabb testőrség. Dióhéjban ez mind a közép-ázsiai juhászkutya, vagy ahogyan rajongói becézik, az „Ázsia”.

(…)

A csendes társ

A jól felnevelt és kézben tartott közép-ázsiai juhászkutya ideális választás mindazok számára, akik olyan kutyát szeretnének, ami „csak úgy van”. Elég néha megsimogatni, de nem piszkálja lépten-nyomon az embert, nem lesz idegbeteg, ha nem ugráltatják akadálypályán, egyszóval csak hagyni kell, hogy méltóságteljes önmagát adja. Ilyen közegbe kiválóan illeszkedik az ázsiai. Ha a család kivonul a kertbe, higgadt figyelemmel kíséri az eseményeket. Nem ugrik középre és nem borít fel mindenkit maga közelében, nem bohóckodik. Ő rangján alulinak érzi az ilyen viselkedést. Azért persze általában közelebb megy, megnézi, hogy mi történik, de aztán csendben meghúzódik valamelyik sarokban. Hatalmas erénye ennek az idegenekkel kifejezetten elutasító, bizalmatlan, sőt támadó fellépésű fajtának, hogy a gyengéket (nők) és az elesetteket (öregek, gyermekek) – a falka oly sokszor emlegetett törvényének megfelelően – kiemelt figyelemmel kezeli. Eszébe sem jut velük szemben érvényesíteni pusztító testi erejét. Számtalan „mosolyalbumba” illő fénykép tanuskodik arról, hogy egy-egy macho kan is képes felölteni egy nyolc hetes kölyök vizsla ábrázatát, miközben a család gyermek tagja cuppanos puszit nyom busa fejére. Persze mindig – de különösen, ha ilyen kaliberű kutyáról beszélünk – el kell mondani, hogy gyermek kizárólag hozzértő szülői felügyelettel lehet együtt a kutyával.

Szerencsére akad, aki autentikus környezetbe, saját állatai őrzésére választja ezt a fajtát. Egy jó vérű kiskutya ösztönösen kedveli a jószág közelségét. Mintegy saját falkájának tekinti őket és szívesen vegyül köztük. Persze legjobb, ha mindezt többedmagával, lehetőség szerint idősebb fajtársaival teheti, akiktől tanulhat, mert ez a legtermészetesebb állapot számára. Ennek következtében a közép-ázsiai juhászkutya azon ritka fajták közé tartozik, akik viszonylag jól viselik a „ridegtartás”, azaz nem kap idegösszeroppanást, ha távoli tanyán többedmagával éldegélhet, ahol csak néha-néha néz rá gazdája. Egykori szilaj örökségének tudható be kifejezetten „gazdaságos” működése is. Emlékezzünk arra, hogy őseinek többnyire maguknak kellett gondoskodni táplálékukról, ezért anyagcseréjük rendkívül hatékony. Már nagyon kevés táplálékot is képesek jól hasznosítani, ezért kölyökkorban különös odafigyelést igényelnek. Megszokott, hogy a nagytestű kutyák kölykei viharos fejlődésüknek köszönhetően roppant gyorsan képesek növekedni. A közép-ázsia juhászkutyák esetében ezt még fokozza a már említett hatékony anyagcsere, ezért az ő esetükben kifejezetten törekedni kell arra, hogy a kölyök és növendék inkább kicsit vékonyabb, soványabb legyen, mintsem túltáplált pufók. Ez ugyanis beláthatatlan és jóvátehetetlen következményekkel járhat a kutya számára. Bőven lesz ideje erősödni a kölyöknek, mivel körülbelül 3-5 éves korára éri el végleges testi és lelki érettségét. Egyébiránt, nagytestűek között viszonylag hosszú életű fajta, körülbelül 10-12 évig él.”

Forrás: Balaskó Norbert