Kaukázusi juhászkutya

Kaukázusi juhászkutya leírása

Nagy testű, masszív állat. Koponyája széles, szeme sötétbarna, füle lelóg; gyakran csonkolják. Mellkasa mély, háta egyenes, hasa kissé felhúzott. Végtagjai erőteljes csontozatúak. Farka a csánkig ér, a végét sarlószerűen felkunkorítja. Hosszú és rövid szőrű változatban tenyésztik. A hosszú szőrű típus bundája durva, sűrű. Színe vörös, tigriscsíkos, tarka foltos vagy szürkésbarna.

Kaukázusi juhászkutya eredete

Orosz fajta; valahol az Észak-Kaukázusban született, ahol mind a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn. Ázsia felé elterjedve számos tájjellegű – sztyeppi, síksági, hegyvidéki – változata alakult ki. Eredeti neve: Kavkazszkaja ovcsarka.

Kaukázusi juhászkutya tulajdonságai

Mindenféle feladatra viszonylag könnyen, gyorsan betanítható, de vad, harapós.

Kaukázusi juhászkutya alkalmazása

A marhacsordák, juhnyájak őre, de bármilyen őrző-védő feladatra is alkalmas.

Profil: mindenes munkakutya.
Marmagasság: kan 65-75 cm, szuka 60-70 cm.
Testtömeg: 40-50 kg.
Táplálékigény: 2280 g/nap.
Alomszám: 4-8 kölyök.
Várható élettartam: 12-14 év.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv

További információk a kaukázusi juhászkutyáról

„FCI-CSOPORTBEOSZTÁS: 2. fajtacsoport – Pinscherek és Schnauzerek, molosszer fajták és svájci havasi kutyák. 2.2 szekció – Molosszerek / hegyi típusú kutyák.

Munkavizsgára nem kötelezett.

Az FCI 1984/08/23 fogadta el véglegesen a fajtát.

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS:

A kaukázusi juhászkutya (CSD) nagy valószínűséggel az ősi kaukázusi kutyáktól ered. A fajta elterjedt a Kaukázustól a dél orosz sztyeppékig. A fajta nem csak a természetes szelekció által fejlődött, hanem azok a nemzetek is befolyásolták, melyek a Kaukázust lakták. Korábban a kaukázusi juhászkutyát csordák, nyájak és a lakások őrzésére és biztosítására használták a ragadozók és a vadállatok ellen. A molosszus típusú nagy kutyákat először az i.e. 1. században említik, mikor II. Tigran örmény cár hadserege használta őket.

A fajta szelekciója a Szovjetunióban az 1920-as években kezdődött. A kiválasztás folyamán előnyben részesítették az olyan kötelező tulajdonságokat, mint a fizikai erő, magabiztosság, bátorság, jó hallás, jó látás, a tömött és vízálló szőrzet.

Ezek a tulajdonságok, illetve a fajta kitartása lehetővé teszi, hogy a kaukázusi juhászkutyát bármilyen, akár a legcudarabb éghajlati viszonyok között használják.”

Forrás: Karakán Klub