Gyomorcsavarodás
Elsősorban a nagy termetű kutyák betegsége. Olyankor alakul ki, amikor az eb túl sokat kap enni, majd ebben az állapotban ugráltatják, futtatják, esetleg kiképzésre viszik. A teljesen telített gyomor egy-egy ilyen gyors és erőteljes mozgás alkalmával hirtelen megpördülhet, s tartalma sem előre, sem hátra nem képes kiürülni.
A gyomorcsavarodás kialakulása után az állat kisvártatva elesetté, bágyadttá válik, nyálzik, esetleg öklendezik, de hányni nem tud, hasának elülső része kitágul. Légzése nehéz, szapora, és néhány óra alatt elpusztulhat. Amennyiben viszont idejében visszük az állatkórházba, akkor az esetek jelentős százalékában műtéttel lehet segíteni a bajon.
Gyomorcsavarodás oka
Idegen testek megakadása a garatban,a nyelőcsőben, illetve a gyomorban
Gyomorcsavarodás tünetei kutyáknál
Étvágytalanság, hányás, túlzott folyadékfogyasztás, nyögdécselés, óvatos mozgás.
A kutya emésztőrendszerében elakadó idegen testek veszélyeztetik az életét. Minél hamarabb jut ilyenkor állatorvoshoz, annál jobbak a kilátások a megmentésére. Sajnos a bélelzáródásban szenvedő kutyákat az esetek többségében olyan legyengült állapotban viszik kórházba, hogy már semmilyen szakszerű beavatkozás nem segíthet rajtuk.
Az eb által lenyelt különféle anyagok megakadhatnak a garatban, a nyelőcsőben, bejuthatnak a gyomorba, és előidézhetik a bél bármelyik szakaszának részleges vagy teljes elzáródását. Azt, hogy a szóban forgó anyag vagy tárgy ártalmas-e, illetőleg mennyire veszélyezteti az állat életét, annak nagysága, súlya, de legfőképpen az alakja, formája dönti el.
A kutyák emésztőrendszerében az idegen testek egész arzenálját találták már: teniszlabdát, üveggyöngyöt, parafa dugót, kavicsot, pénzt, acélgolyót, tűket és zsinórokat – amelyeket az eb játék közben lenyelt. Ilyen esetekben nagy a riadalom, a tulajdonos fűhöz-fához kapkod, ahelyett hogy azonnal szakemberhez fordulna.
A nyelőcsőben általában az éles, hegyes tárgyak (tűk, csontszilánkok) akadnak el. Ilyenkor az első tünet: rendkívüli nyugtalanság, nyálzás, erős hányinger, üvöltés, nyögdécselés, az állat nem fogadja el a táplálékot, fejét állandóan előrenyújtogatja, öklendezik. Amennyiben nem történik idejében beavatkozás, az idegen test környéke fertőződhet, elhalhat, s a kutya viszonylag gyorsan elpusztulhat.
A legtöbb lenyelt tárgy, ha nem akad el a nyelőcsőben, bejut a gyomorba és a béltraktusba. Ha a gyomorban helyezkedik el, akkor nem észlelhetünk túlzottan frappáns tüneteket. A kutya időnként hányhat, de inkább csak öklendezik. Étvágya változó.
Amennyiben az idegen test a vékonybélbe kerül, akkor nem mindegy, hogy részleges vagy teljes elzáródás alakul-e ki a bélszakaszban. Minél közelebb van a tárgya a gyomorhoz, annál hamarabb hányhat a kutya az étkezések után. Ilyenkor – ha nem jut idejében állatorvoshoz – a szerencsétlen eb 2-5 nap alatt rendszerint elpusztul.
Ha a lenyelt tárgy a vastagbélben akad el, ez az állatot rendkívül erős székelésre készteti, állandóan nyög, nyálzik, erőlködik, néha ki is szorít némi híg, véres székletet.
Különböző kődarabok, kavicsok rendszerint már a vékonybélben fájdalmat okozhatnak: a kutya hány, nem eszik, állandóan vizet iszik. Némelyik eb fekvés közben is nyálzik, majd hirtelen felpattan, s kétségbeesetten rohangál. Lefekvésnél először mellső lábára ereszkedik. Jellegzetes tünet az eleinte gyengébb, majd egyre erőteljesebbé váló nyögdécselés is. Amikor az idegen test átjut a vastagbélbe, mindezek a panaszok megszűnnek, s hamarosan a hányás is elmúlik. Ez a folyamat akár egy hétig is eltarthat. Gyakori eset, hogy egy-egy tű különösebb komplikáció nélkül áthalad a beleken, egészen a végbélig, ott viszont megakad, illetőleg befúródik a bél falába, s nehézségeket okoz a székelésnél.
A különböző rongyok, spárgák, cipőfűzők néha tünet nélkül hagyják el a bélrendszert, máskor viszont – különösen a hosszabb vagy csomósabb darabok – megzavarhatják a bélperisztaltikát, és súlyos bélgyulladást okozhatnak, amely az állat életébe kerülhet.
A súlyos orsóférgesség ugyancsak végzetes kimenetű bélelzáródást okozhat a kiskutyákban. Ezt azonban rendszeres laboratóriumi bélsárvizsgálattal, illetőleg az állat bélféregtelenítésével könnyen megelőzhetjük.
Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv
