Leptospirózis (fertőző sárgaság, ebtifusz)
Okozója: leptospirafajok.
Lappangási idő: 7-19 nap.
Tünetek: étvágytalanság, depresszió, hasmenés, fokozott vízivás és vizelés, lesoványodás, kötött mozgás.
Védekezés: védőoltás.
Helyi járvány alakjában lefolyó, rendszerint halálos kimenetelű fertőző betegség, amely gyomor- és bélgyulladásban, fekélyes szájgyulladásban nyilvánul meg. A beteg állat makacsul hány, hasmenése van, ami gyakran véres is lehet. Szája kellemetlen, bűzös szagú. További tünetek: étvágytalanság, depresszió, fokozott vízivás és vizelés, és testsúlycsökkenés. A kutya izom- és vesefájdalmak miatt felpúposodott háttal mozog.
A betegséget egy sajátos mikroba, a leptospira idézi elő. Patkányok, szarvasmarhák is terjesztik. A fertőzés a sérült bőrfelületen vagy nyálkahártyán keresztül, olykor a táplálékkal jut a szervezetbe. A gyógyult állat akár egy évig is őrizheti vizeletével a leptospirákat. A kórt az ember is megkaphatja, elsősorban különféle egyéb háziállatoktól. Kutyáktól csak nagyon kevesen kaptak ilyenfajta fertőzést.
Leptospirózis lappangási ideje, tünetei
A heveny kórkép lappangási ideje 1-3 hét. A testhőmérséklet rövid időn belül erőteljesen felszökik, majd a normális érték alá csökken. Az állat bágyadt, étvágytalan, szájnyálkahártyája, kötőhártyája, bőre sárgásan elszíneződik, vizelete az epefesték miatt sötétbarna színűvé válik. Súlyosabb esetben gyakran hány és hasmenése van. Mindezekhez néha idegrendszeri tünetek is párosulnak. Ha nem ismerik fel idejekorán a betegséget, és nem kezdik meg gyógykezelését, a heveny forma idültté válik. Ezt nevezik stuttgarti ebtífusznak. Ilyen kórkép rendszerint idős kutyákon jelentkezik.
A leptospirózisban szenvedő kutya kórházi kezelésre szorul. A betegség a heveny szakaszban ugyan jól gyógyítható, de a leghatékonyabb védekezés a védőoltás, amit rendszerint a szopornyica és a fertőző májgyulladás elleni vakcinával együtt kap meg a kutya. Általános tapasztalat, hogy a beoltott állatok védettsége viszonylag rövid életű, ezért a védőoltást ajánlatos 6-8 havonként megismételtetni.
Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv