Kutya idegen gyerekkel találkozik

Ha van kutyád, de (még) nincs a családban gyerek, akkor is óhatatlanul elő fog fordulni, hogy valahogyan összekerül eggyel (vagy akár többel). Dehát a gyerek is egy ember, a kutya meg köztudottan szereti őket, ezért is lett háziasítva – miért kell akkor az ilyen helyzetekre (is) odafigyelni?

Hátpéldául azért, mert egy gyerek nem feltétlenül kifejezetten úgy viselkedik, mint egy már érettebb(?), komolyabb(?), higgadtabb(?) felnőtt. Azaz hajlamos fura hangokat hallatni, hirtelen, vad mozdulatokat tenni, a boldogságát extrémül kifejezni. Ésatöbbi. Megaztán nem feltétlenül gondol bele abba, hogy a kutya mit szólhat vajon ezekhez. A kutya ugyanis a nyugalmat, megszokást szereti, a váratlant és hirtelent viszont sokkal kevésbé, és hajlamos zsigerből úgy reagálni rá, ami nekünk, embereknek nem feltétlenül tetszik. Na, ezért jó, ha erre is odafigyelünk, mind a kutyánk, mind a gyerekek érdekében. Az első és legfontosabb jótanács:

Ismerd a kutyádat!

  • légy tisztában azzal, mennyire szocializált,
  • tudd, hogy előzőleg találkozott-e már gyerek(ek)kel,
  • emlékezz rá, hogyan reagált rájuk,
  • ismerd fel, és értsd meg idejében a jeleit, amiket ad, mikor valami újjal, ismeretlennel találkozik, és
  • ezek ismeretében legyél képes kezelni a váratlan helyzeteket, és a helyes mederbe terelni a végkifejletet!

gyerek ismerje fel a kutya jelzéseit

Ha ezek megvannak, akkor viszont nem fog nehézséget okozni egy ilyen helyzet, és ez azt jelenti, hogy várhatóan nem fognak utálni téged a környékbeli anyukák, illetve nem lesz rettegett, gyerekevő híre a kuttyodnak. 🙂

Mit szól a kutyád a gyerekekhez?

Erre két fő lehetséges válasz létezik:

  1. imádja őket: boldogan, le nem álló farokcsóválással maga megy oda hozzájuk, és pofijáról le nem törölhető vigyorral hagyja, hogy a kisördögök nyúzzák (azért te figyelj oda a testi épségére!)
  2. kifejezetten tart tőlük, lehetőség szerint kerüli a velük való érintkezést: inkább elfele menne, idegesség jeleit mutatja, pl. kifelé nézeget, nyalogatja a szájaszélét, összeszorítja az állkapcsát, ásít, hirtelen vad szaglászásba kezd, stb.

Nyilván ez a skála két szélső értéke, és nyilván akkor kell a leginkább odafigyelni a találkozásra, ha a kutyánk a második esetbe tartozik. De nyilván a skála minden pontján ugyanazokra a dolgokra kell figyelnünk, csak ha gyerekbarát kutyával áldott meg a sors, akkor könnyebb a dolgunk.

Mi a teendő akkor, ha

nem gyerekbarát a kutyánk?

nem gyerekbarát kutya

Na, ilyenkor kell a fokozott óvatosság. Ha szélsőségesebb eset, és retteg, adott esetben őrjöng, támad – akkor a legegyszerűbb, ha megszabadulsz a problémától, azaz szélesen elkerülöd a gyerekszereplős helyzeteket. (Elsősorban meg persze nem árt, ha mielőbb szakemberhez fordulsz a probléma megoldására..) Minek erőltessük, ha nem megy? Viszont nyilván, burokban nem lehet tartani, tehát adódhat olyan helyzet, amikor egyszercsak hopp!, a közelben terem egy gyerek. Ilyenkor borzasztóan fontos, hogy először és lehetőleg időben (a gyerek még kontrollálható távolságban van a kutyától) te vedd észre a nemkívánt helyzetet! És ilyenkor nyugodtan jelezd az anyuka/gyerekfelügyelő felé, hogy nem szeretnétek, ha a gyerek kontaktálna a kutyáddal. (pl. “Kérem, szóljon a gyereknek, hogy inkább ne jöjjön ide.”). És légy határozott, ne hagyd, hogy ellenkezzen (“Jajdehát Pistike egyszerűen IMÁDJA a kutyákat, nem lesz vele semmisemmi baj!” Nem. Ha te (meg a kutyád) nem akarod, akkor nem. Inkább legyen Pistike picit szomorú legalább hárompercig, mint hogy bárkinek hosszabbantartó rossz tapasztalata legyen.

Ha a gyerekcsősz valami miatt (messze van/NEM akarja, nem látja…) nem kontrollálja, akkor pedig a gyerekre lehet finoman, de határozottan rászólni – ideális esetben talán hallgatni fog rád. Ha mégsem, akkor neked, kutyástul kell kifordulnod a szituációból: indulj el ellenkező irányba, irányítsd magadra és tartsd is ott a kutyád figyelmét (beszéddel/dicsérettel, játékkal, mozgással, jutifalattal), míg biztonságos távolba nem értek.

Ha a kutya csak kicsit nem gyerekbarát, akkor viszont nem minden esetben (kivéve mondjuk az extrém egész gyerekovis letámadást) kell feltétlenül elkerülni az ilyen találkozásokat. Az én kutyám például ilyen. Viszont tudom, hogy alapvetően soha nem támadna meg embert, könnyen gátolható, minden esetben hallgat rám, és én is meg tudom őt védeni a komoly kellemetlenségektől. Szóval én az ilyen szituációkat azért nem feltétlenül kerülöm el, egyrészt a kutyám szempontjából: ugyanis neki is szokni kell az ilyen helyzeteket, és tanulni csökkenteni a stresszes viselkedést. Tehát minél többször kerül bele (kicsiben!) ilyen szituációba kontrollált körülmények között, és nem éri sose különösebben rossz élmény, annál jobban szokik hozzá az elviseléséhez.

kutya - óvatos ismerkedés gyerekkel

Másrészt ez egy jó lehetőség arra, hogy egy picit népszerűsítsük az állatok szeretetét, védelmét, és a porontyot is finoman tudjuk okítani, hogyan is kell megfelelően viselkedni egy másik élőlénnyel.

Én tehát ilyenkor azt a trükköt alkalmazom, hogy egyrészt, amíg gyerekek veszik körül a kuttyomat, erősen tömöm őt jutifalattal, és nyugodt hangon dicsérem, ha ő is nyugodt marad. És hamar feladatba rakom a kutyát (lehet mindenféle trükkséget bemutatni, amikkel eldicsekedhetünk: az egyszerű ültetéstől kezdve a pitin át a pörgésforgás, pacsiadásig – határ a csillagoség!) A lurkók ezeket általában imádni szokták (jajdeokosügyes, énisakarom, üljlebuksi, mégmégmég!), a kutyám pedig arra figyel, amit csinálnia kell, és nem stresszel.

Kutya és gyerek találkozása

Ésakkor, hogyan is történjen ideálisan a kutyám (idegen) gyerekkel való találkozása?
Az első, és legfontosabb szabály: maradj minden körülmények között nyugodt! Ha te az vagy, akkor a kisugárzásod is az, és ezt a kutyád is megérzi, és át is tudja venni.

  • figyeld folyamatosan a kutyád: ne hagyd, h felugráljon, odakapjon, túllelkesedjen stb.
  • figyeld a gyereket, hogy lásd, ha esetleg valami már nem tetszik a kutyádnak – hirtelen gyanús negatív jel esetén inkább azonnal függeszd fel a barátkozást
  • nyugodtan instruáld a gyereket!
    • nemüvölt…
    • mondd neki, miket szeret a kutyád? (például, ha az állát vakargatják finoman)
    • ne hajoljon fölé!
    • simogassa a közelebbi oldalát lassú mozdulatokkal!
    • akár, ha olyan biztonságos a helyzet, adj a kezükbe jutifalit, mondd meg, hogyan adják oda: lehetőleg lassú mozdulattal, nyitott tenyérrel – akkor hagyja, hogy elvegye tőle a kutya, ha nem kapkod felé
  • nyugodtan terjesztheted a felelős kutyatartás szabályait 🙂 (pl. mesélj olyanokról, hogy foglalkozni kell vele, érző lény, figyelni kell mindig stb.)
  • ha látod, hogy fárad a kutyád (ez neki azért megerőltető lehet, főleg, ha amúgy nincs oda a gyerekért – néha pár perc is bőven elég lehet), akkor köszönj el, menjetek odébb, és kicsit oldd ki a kutyát (pl. dicsérettel, dinamikus játékkal, amit szeret)

kutya - gyerek viszony

Ne feledd: a kutyádért te, a gazdája vagy felelős! És továbbmegyek: egy rossz élmény, amit a kutyád okoz, nemcsak annak az adott sértettnek okoz kárt, hanem az egész kutyástársadalom megítélésének! Nem beszélve arról, milyen károkat okozhatsz ezzel a saját kutyádnak is! Úgyhogy helyette inkább élj-viselkedj-cselekedj úgy, hogy minden ilyen találkozáskor egy picit növeled a kutyaszerető emberek számát. Hajrá! 🙂

SZZS

Kattints, ha szeretnél többet tudni a gyerekbarát kutyákról!

SZZS

Szakértő, újságíró, végzett kutyatréner. "...kiléptem a mókuskerékből, és megteremtettem a lehetőséget arra, hogy valóban értékes kutyás életem legyen. Ebben nagyban segített nekem Loló."

SZZS has 12 posts and counting. See all posts by SZZS