Szeparációs szorongás kutyáknál
Az ebfizio szervezésében Vámosi-Nagy Nóra gazdi oktató (Klikk – Ahogy a kutyák szeretnek tanulni könyv szerzője) tartott előadást a kutyáknál előforduló szeparációs stresszről. Mivel Nóra is érintett a témában, ezért amellett, hogy sok mindent megtapasztalt Peru kutyájával, különböző könyvek által is alaposan tanulmányozta a szeparációs szorongás kialakulásának okait, tüneteit és kezelési módokat.
Több különböző szemléletű oktató írt könyvet a témában, többnyire hasonló megoldási kulcsokkal, néhányan extrább ötletekkel: Anders Hallgren – Stress, Anxiety and Aggression in Dogs; Patricia B. McConnell – I’ll Be Home Soon; John Brown – Dog Separation Anxiety: How to Detect, Cure and Prevent; Chad Culp – Separation Anxiety: Leaving Dogs Home Alone; Malena De Martini-Price – Treating Separation Anxiety In Dogs (az utolsó kettő kimondottan jó könyv).
Nóra hozzájárulásával, ebből az előadásból osztok meg néhány gondolatot.
Stressz, szorongás, agresszió
A stressz jelen van a kutyák életében – ahogy az emberek életében is. Több olyan helyzet is stresszes lehet a kutya számára, amiről nem is feltétlenül gondolnánk, hogy az: pl. egy új szituáció, amivel korábban nem találkozott; egy új helyszínre látogatás; tömegközlekedéssel utazás, ha eddig csak autóhoz szokott stb. Ezek a stresszhelyzetek önmagukban nem károsak, de pl. egy neurotikus kutyának a túl sok vagy a túl gyakori stresszhelyzet már nem tesz jót.
Azt is fontos tudni, hogy ha kis mértékű stressz éri a kutyát viszont sokszor, akkor az összeadódik és szinte ugyanazt a hatást váltja ki, mintha valami nagyobb stressz érte volna.
Érdekesség: a pozitív stressz is stressz, mely során a testben majdnem ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint a negatív stressz, a szorongás vagy az agresszió esetében. (Pozitív stressz pl. amikor magasan pörgetjük a kutyát, játék közben már nyüszít, ugat, túlpörög.) Azoknak a kutyáknak, akik hajlamosak a szeparációs szorongásra, nem tesz jót a pozitív stressz sem, mert attól a negatív stresszbe is könnyebben mennek bele.
Bármilyen stressz éri a kutyát, azt valahogy le kell vezetni, úgymond regenerálni, rehabilitálni kell a szervezetét (pl. kiadós alvással, masszírozással).
A szeparációs szorongás kutyáknál lehet:
- öröklött
- a kutya élete során kialakuló (valami kiváltotta)
Sok minden kiválthatja a szeparációs szorongást (pl. félelem érzet, zaj, traumatikus esemény stb.), de azt azért hozzá kell tenni, hogy egy neurotikus, instabil kutyánál nagyobb eséllyel jön elő, mint egy jó idegrendszerű társánál.
A szeparációs szorongás kialakulásának okai
Sok kutatás foglalkozik a szeparációs szorongás kialakulásának okaival, de istenigazából senki se tudja pontosan a miérteket. Vannak tipikus jellemzők, helyzetek, amelyekből ki lehet indulni, de nagyon fontos, hogy ha egy vagy akár több szempont is illik a kutyára, attól még egyáltalán nem biztos, hogy szeparációs szorongásban szenved vagy valaha is szenvedni fog!
Tehát az alábbi felsorolás nem feltétlenül a szeparációs szorongás okait tartalmazza, inkább úgy tekintsünk rájuk, hogy a szeparációs stresszel küzdő kutyáknál tipikusan ezek a jellemzők/történések figyelhetők meg:
- Félelem érzet, önbizalom hiány, zaj érzékenység
- Egyedülléthez, pihenéshez szoktatás hiánya
Pl. ha évekig otthon vagyunk a kutyával, majd hirtelen változnak a körülményeink és 6-8 órára egyedül hagyjuk, miközben soha életében nem volt még ennyit egyedül, akkor az okozhat traumát a kutyában. Ahogy minden más szituációhoz is, az egyedülléthez is fokozatosan, tudatosan hozzá kell szoktatnunk a kutyát – lehetőleg még kölyökkorban. - Traumatikus elválás
Pl. meghal a gazdi, vagy elpusztul a másik kutya, akivel már évek óta együtt volt. Idetartozhat az is ha pl. kidobják a kutyát a családból. - Trauma éri az egyedüllét során (főleg a bevésődési szakaszban, 8-10 hetesen)
Gondoljuk csak el, hogy kiskutyánk otthon alszik békésen, amikor hirtelen leborul a könyves szekrény, vagy egy „jóindulatú” embertársunk bedob a kertbe a kutya mellé egy petárdát. 🙁 - A kutya életében történt nagy változás miatt
Nagy változás lehet pl. költözés, új családtag érkezése, megszokott családtag elköltözése, de nagy változás lehet pl. egy hosszabb/rosszabbul sikerült kutyapanziózás is) - Elkényeztetés: túl sok figyelem, túlzott törődés, függőség kialakítása a kutyában
A folyamatos simogatás, kontaktus, túlzott törődés nem tesz jót a kutyának! Látszólag jó mindenkinek – nekünk jól esik, a kutyának jól esik – de igazából csak rosszat teszünk vele. - Rendszer, kiszámíthatóság, szabályok
Szabályokra és valamilyen szintű rendszerességre, kiszámíthatóságra szükség van, mert csak így élhetünk harmóniában együtt. - Fizikai és/vagy szellemi foglalkozás hiánya
Nagyon kritikus pont! Ha a kutyának felesleges energiája van, akkor abban fogja levezetni, amire a leginkább hajlamos. A foglalkozás hiánya önmagában „csak” frusztrációt okoz, viszont később szeparációs stresszé fokozódhat. - Egyes egészségügyi gondok, fájdalom érzet, rohamokkal járó betegségek is okozhatnak szeparációs problémát.
„Ha a jelenléted és a távolléted közötti kontraszt túl nagy, jó úton vagy a szeparációs stressz felé.”
A szeparációs szorongás tünetei
Mielőtt megnéznénk azokat a tüneteket, amelyek utalhatnak szeparációs szorongásra, fontos tisztázni, hogy egy jel, nem jel! Később még lesz szó arról, hogyan győződhetünk meg róla, hogy tényleg szeparációs stresszben szenved-e a kutyánk, de akkor most lássunk néhány jellemző tünetet.
A szeparációs stressz tünetei változóak, ezek a legtipikusabbak:
- Nyüszítés és fel-alá mászkálás, főleg, amikor a gazdi megy el: kölyökkutyánál, akit még nem szoktattunk hozzá az egyedülléthez, teljesen természetes lehet, ha néhány napig nehezen viseli, amikor egyedül hagyjuk. Akkor van gond, ha hetek múlva sem tudja megszokni az egyedüllétet.
- Kitágult pupillák
- Lihegés és/vagy nyáladzás: természetesen rendellenes lihegésről, nyáladzásról van szó.
- Izzadt mancsok
- Reszketés vagy remegés
- Folyamatos ugatás vagy vonyítás, amíg a gazdi távol van (de csak akkor, ha távol van)
- Bepiszkítás
- Romboló rágás vagy ásás, főleg az ajtók és ablakok körül: próbál szabadulni a bezártságból, egyedülléttől
- Étvágytalanság, éhség sztrájk: az már egy komoly jel, ha a kutya nem hajlandó enni, amikor a gazdi elmegy otthonról
- Szekrényre felmászás
- Árnyékként követés: amikor otthon vagy, olyankor a kutya folyamatosan, mindenhova követ. Tehát nem csak időnként, hanem egyszerűen mintha az árnyékod lenne, folyton ott van körülötted. Az persze teljesen normális, ha időnként elkísér a fürdőszobába is vagy körülötted sündörög, miközben főzöl, úgyhogy mindenképpen arra figyelj, hogy van-e szó túlzásról?!
- Extrém örülés, amikor a gazdi megjön
- Kétségbeesett és gyakran sérüléssel járó kísérletek a házból vagy ketrecből való menekülésre
Manapság nagyon divatos lett a szeparációs szorongás kifejezés, az oktatók sajnos könnyen rámondják egy-egy kutyára, hogy szeparációs stresszes.
Ha a fenti listából több tünetet is produkál rendszeresen, akkor elvileg tényleg számolni kell evvel a lehetőséggel, de azért fontos tisztában lenni vele, hogy sokkal kevesebb kutya szenved szeparációs szorongástól, mint amennyiről azt hiszik – akár az oktatók, akár a gazdik.
A tünetektől függően mindenképpen érdemes az adott problémára először másfajta megoldásokkal is próbálkozni (pl. bepiszkításnál vigyük el orvoshoz vagy kezdjük az alapoktól a szobatisztaságra tanítást; hisztizésnél gondoljuk át alaposan, hogyan állunk a vezetői minőséggel, s gyakoroljuk a szabályokat; étvágytalanságnál sem árt orvosi segítséget kérni; extrém örülésnél tegyük fel a kérdést, hogy biztosan nem a mi izgatottságunk ragad át a kutyára stb. stb.)
Segítség a szeparációs stressz megállapításához
Mivel egy olyan dologról van szó, amiről még mindenki csak nagyon keveset tud, így nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ha a lenti szempontok illenek a kutyára, akkor tutira szeparációs stressztől szenved, mindenesetre nagyobb eséllyel kell számolni vele:
- A tünetekből nem csak egyet-egyet, hanem többet is produkál, akkor valószínűleg szeparációs stresszről beszélhetünk
- Sokkos, traumatikus vagy erősen stresszes állapotba kerül, ha egyedül marad (nem csak hisztiből ugat néhányat, hanem ténylegesen traumatikus állapotba kerül)
- Csak akkor fordul elő, ha a gazdi nincs otthon
- A viselkedés nem csak egyszer-egyszer, hanem minden alkalommal előjön, amikor a kutya egyedül marad
- Egyes kulcsingerek váltják ki a viselkedést (pl. készülődés, amiből már tudja a kutya, hogy egyedül fog maradni)
Amennyiben csak egy-egy tünet fordul elő, minden bizonnyal más lehet a háttérben, pl. az alábbiak:
- Helytelen nevelés/szoktatás
Pl. ha egyszer nagyon leszúrtuk a kutyát, amikor bepiszkított, akkor összeköthette a kutya, hogy nem akkor kell elintéznie a dolgát, amikor a gazdi otthon van, hanem akkor, amikor nincs otthon. - Egészségügyi okok is állhatnak a háttérben
- Kamaszkor: amikor még egy kölyök bontogatja a szárnyait, teljesen normális, hogy feszegeti a határokat. Ezt egyrészt türelemmel, másrészt következetességgel kell rendezni.
- Elegendő testmozgás hiánya
A felgyülemlett energiát legtöbbször valamilyen rombolás, tombolás formájában tudja levezetni a kutya. Fontos, hogy ezt nem a mi bosszantásunkért teszi, hanem azért, mert nem adtuk meg neki a lehetőséget, hogy testmozgás útján vezethesse le, így csak ez a megoldás maradt számára.
Szeparációs szorongás kezelése/szeparációs stressz kezelése
„Egy deka megelőzés felér egy kiló gyógymóddal”
Benjamin Franklin
Mielőtt a kezelésen kezdenénk gondolkodni, először is derítsük ki, hogy pontosan mit csinál a kutya, amikor nem vagyunk otthon. Erre a legjobb módszer, ha bekamerázzuk a lakást (vagy azt a területet, ahol a kutya van). Igen meglepő dolgokra jöhetünk rá ezáltal, amire talán soha nem is gondolnánk.
Mivel minden helyzet egyedi, ezért nem lehet és nem is szabad egy ilyen ismertető cikk keretén belül konkrét megoldásokba bocsátkozni. A könyvek javaslataiból kiragadtam néhány érdekességet, melyek betartása alapvetően minden esetben, teljesen egészséges kutyánál is javunkra válhat. Az alábbi tippek tehát nem teljes megoldási javaslatok, csak példák!
- Minden nap kellően (esetenként szinte kimerültségig) fárasszuk le a kutyánkat fizikailag is és mentálisan is. Alapigazság, hogy fáradt kutya, jó kutya. 🙂
- Távozáskor próbáljuk ki, hogy nem búcsúzkodunk (ne nézzünk a kutyára, ne érjünk hozzá, ne beszéljünk hozzá) és maradjunk teljesen nyugodtak, kiegyensúlyozottak.
- Az is lehet, hogy éppen a búcsúzás rituáléja hozza meg a nyugalmat, úgyhogy tehetünk egy próbát ezzel is.
- Mérsékeljük a figyelmet, kényeztetést, fizikai kontaktust. Nem az a lényeg, hogy teljesen megvonjuk a kutyától a figyelmet, hanem az, hogy csökkentsük.
- Növeljük a kutya önállóságát (függetlenítsük magunktól), jutalmazzuk a nyugodt viselkedést, önálló játékot. Segíthet ebben a klikkeres formálásos tanulás is (bár ott mi is részt veszünk a „játékban”, mégis önálló gondolkodásra késztetjük) és az okosjátékok (interaktív játékok) is hatékonyak lehetnek. Ezek a foglalkozások, játékok erősíthetik a kutya önbizalmát is.
- A lakás a pihenés színtere legyen és ne a játéké, izgatottságé. Ha lakásban is szoktunk tanulni, gyakorolni, akkor erre legyen egy külön kijelölt hely.
- Ne reagáljunk a kutya figyelemfelkeltő viselkedéseire (legalábbis ne érje el a célját, vagyis azt, hogy vele foglalkozunk). Ha a kutya folyamatosan csinál valami olyat, amire mi egyáltalán nem reagálunk, akkor – ha elég kitartóak vagyunk – rá fog jönni, hogy felesleges csinálnia, így „magától” megszűnik a nem kívánt viselkedés. Eleinte valószínűleg rosszabb lesz a helyzet, így legyünk nagyon kitartóak.
- Ne alkalmazzunk büntetés alapú nevelést/képzést, mert az csak ront a helyzeten -> a büntetés is stresszt okoz.
- Kulcsfontosságú a gazda érzelmi állapota! Legyünk mindig nyugodtak és kiegyensúlyozottak, amikor a kutyával foglalkozunk, ezt az érzelmi állapotot közvetítsük felé és akkor ő is nyugodt, kiegyensúlyozott marad.
- Csak akkor adjunk figyelmet a kutyánknak, amikor nyugodt. Figyeljük, hogy valóban nyugodt legyen, mert önmagában egy fekvő pozíció mögött ugyanúgy lehet feszültség, izgatottság.
- Ne akarjuk egy másik kutya beszerzésével megoldani ezt a helyzetet, mert szinte biztos, hogy nem fog segíteni! Egy kölyökkutyát – de akár egy idősebbet is – könnyen belevihet a szorongó kutya az idegeskedésbe, és úgy már nem egy, hanem két kutya kezelésén kéne dolgozni.
- Szerezzünk be rágnivaló játékokat, tölthető játékokat, vagyis irányítsuk a kutya figyelmét a játék rágására. Ha megtöltünk egy Kongot fagyasztott étellel, akkor akár órákra is leköthetjük vele a figyelmét, ráadásul kellemesen még el is pilledhet utána. 🙂
- Tanítsuk meg a kutyának, hogy a boksz egy olyan „kuckó”, ahol nagyon jókat lehet aludni. Rengeteg hétköznapi szituációban hasznunkra lehet, ha a kutya társította a bokszot a pihenéssel, nyugalommal. Szeparációs szorongásos helyzetekben is különösen jó megoldást kínál, úgyhogy érdemes rászánni az időt és energiát (kivéve, ha már korábbról rossz tapasztalatai vannak a boksszal vagy klausztrofóbiás, mert akkor csak ronthat az amúgy sem egyszerű helyzeten).
- Építsük fel jól és gyakoroljuk a stabil helyben maradást úgy, hogy legalább 10 percig maradjon nyugodtan egy helyben, miközben mi távolabb vagyunk tőle (kezdetben otthon, később pl. egy parkban).
- Jelöljünk ki otthon egy helyet, amit nagyon pozitív helynek programozunk (rágó játékokkal, kedvenc játékkal, esetleg étellel stb.). Ha ez már megvan, akkor apránként növeljük az időt, amíg ott hagyjuk a kutyát – mi addig menjünk át egy másik helyiségbe. Kezdetben ez lehet akár fél vagy 1 perc is, és csak nagyon kis lépésekben, fokozatosan növeljük az időt. Amikor otthagytuk ne menjünk vissza akkor, ha elkezd hisztizni, nyafogni. Ezt is figyelhetjük videón, s közben tanuljuk meg a kutya jelzéseit.
„A jelenlétünk fontosságának csökkentése az abszolút leghatékonyabb módja annak, hogy a kutya tudja kezelni a hiányunkat.”
Valamilyen szintű javulást (akár egész sokat is) már egyes fenti javaslatok betartása is hozhat, de tisztában kell lennünk vele, hogy a szeparációs stressz kezelése egy nagyon hosszú, jól átgondolt, megtervezett folyamat és nem megy egyik napról a másikra.
Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy nincs teljes „gyógyulás”, így meg kell tanulnunk valamilyen szinten együtt élni vele, de nem teljesen alárendelni az életünket, mert attól csak frusztráltabbak leszünk.
Szeparációs szorongás a gazdi szemével
A mindennapi nehézségek, a tünetek megélése, a próbálkozások, a kezelések mind mind kőkemény lelki megterhelést jelentenek a gazdinak (is). Legtöbbször az egész életünket ahhoz kell igazítani, amit a kutya még „megenged” nekünk (pl. annyi ideig lehetünk távol, amit még kibír egyedül). Ha elindulunk a kezelés útján, akkor pedig nagy valószínűség szerint életmódot kell váltanunk, ami hosszútávon megoldást hoz(hat), de igen nagy odafigyelést, tudatosságot és kitartást igényel tőlünk.
Chad Culp – Separation Anxiety: Leaving Dogs Home Alone és Malena De Martini-Price – Treating Separation Anxiety In Dogs könyvében 2 különböző, 4 illetve 5 szakaszból álló kezelési, gyógyítási programterv található, mely mindkettő igen alapos és részletes (főleg az utóbbi). Jó szívvel ajánlható mindkét könyv és mindkét módszer.
Ez a cikk egy rövid összefoglaló a szeparációs stresszről, és csak töredéke az előadáson elhangzottaknak. Amennyiben érintett vagy és kutyád szeparációs stressztől szenved, mindenképpen javaslom, hogy jelentkezz a következő előadásra Rostás Lucánál és keress egy szakértőt, akivel együtt kidolgozhatjátok azt a módszert, mellyel előreléphettek!
Ha szeretnél érdekes előadásokon, kutyás programokon részt venni, kattints a linkre és csatlakozz a Programok Hatlábon csoporthoz!