Örökbefogadott kutya – Élet az örökbefogadás után

Tartalomjegyzék

Tehát úgy döntöttél, hogy örökbefogadsz egy kutyát. Nagyon jó döntés, gratulálok! 🙂 Bizonyára már utánajártál, honnan, kitől szeretnéd, akár már van is választottad, ez a része tehát rendben van a dolognak. Vélhetően utánajártál minden fontos, a kutyatartáshoz szükséges kérdésnek, és be is szerezted már a szükséges eszközöket is. Hátés az új jövevény megérkezését követő (akár hosszabb) kölcsönös “beszoktató időszak”-ra mennyire készültél fel testben és lélekben? Ha még nemigen, ne csüggedj, máris segítünk picit (főleg inkább az előbbiben, a lelki rákészülést elsősorban te magaddal tudod lerendezni).

örökbefogadott kutya - összeszokás

Egy új családtag érkezése mindkét fél számára nagy életmódbeli változásokkal jár, és minél hamarabb összecsiszolódtok a harmonikus együttélésre, annál jobb, nem igaz? 😉 Nem árt tehát alaposan átgondolni és megtervezni az első időket, akár több hónapra előre, és úgy alakítani az életedet, hogy meg is lehessen valósítani.

Fontos, hogy tudd, a kiindulás az, hogy egy nagyrészt stabil idegrendszerű, családi környezetben jól funkcionáló kutya befogadásáról beszélünk. Egy az átlagnál nagyobb viselkedésproblémájú egyed esetén mindenképpen keress meg egy kiképző szakembert, és vele közösen alakítsd ki a beszoktatás pontos menetét. A feladat felmérésére viszont az előzetes ismerkedés, az előéletéről minden rendelkezésre álló információ begyűjtése elengedhetetlen, ezért ezek nélkül lehetőleg ne is vágj bele semmibe.

 

Örökbefogadott kutya: Ismerjétek meg egymást

Ahhoz, hogy minél hamarabb alaposan megismerjétek egymást, és kitapasztaljátok a másik háklijait, eleinte a lehető legtöbb időt kellene együtt eltöltenetek. Gondolj bele, te mit szólnál, ha egyszercsak a korábbi megszokott életedből egy totálisan más helyzetbe kerülsz, és ráadásul körül vagy véve idegenekkel, akik nem beszélnek veled egy nyelvet, és gyakorlatilag fogalmad sincs róla, mi fog történni veled már az elkövetkező öt percben.. szerintem ez elég rémisztő lehet… Ilyenkor óriási segítség, ha van egy biztosnak tűnő pont, aki nyugalmat sugároz, és aki nem tűnik el egyszercsak és állandóan.

kutya ember barátság

Javaslom tehát, hogy ne akkor hozd haza a jelöltedet, amikor akár a munkahelyeden van bolondokháza és csúcshajtás, akár magánéletileg állnak fejük tetején a dolgok (bármi, például egy költözés előtt állás vagy a gyerek van éppen a legnehezebb korban, esetleg egy családtag válságos állapotban stb.) Ideális esetben legalább egy hét lenne jó, amikor nem kell különösebben elmenned sehova, így kellő időt fordíthatsz a barátkozásra (de a több sose baj 😉 ).

Legelőször nyilván az új élettér feltérképezése történik meg. Ne feledkezzünk meg arról, hogy már a megérkezés előtt legyen egy előre kijelölt hely, ami kifejezetten az új kutty számára lett kialakítva, egy saját kuckó kényelmes fekhellyel, ami mindig egy biztos pont lehet a számára, amikor kis nyugalomra, elvonulásra, pihenésre van szüksége.

Nem sokkal a megérkezés után mindenképpen érdemes elvinni a kutyust az állatorvoshoz, a kötelező chip beültetésére, ha még nincs neki, orvosi könyv kiállítására, az alap kötelező védőoltások beadására, illetve egy általános állapotfelmérésre. Ilyenkor érdemes megbeszélni az orvossal, ő mit javasol etetés, foglalkozás, élősködők elleni védekezés (bélféreg mindenképpen, de fontos a kullancs/bolha és sajnos már a szúnyog ellen is – lásd a kutyavásárlás előtt – Kérdések, tudnivalók, hasznos tippek cikkben, a kutyavásárlás előtti teendőknél) legjobb módjáról. (A találkozás az állatorvossal, hozzászoktatás témája egy külön cikket érdemelne, remélem, nemsoká arról is olvashatsz majd itt nálunk. 😉 )

Az előélet megismerésének egyik fontos kérdése a táplálkozás. Nem árt, ha te már előzetesen  ennek is utánajársz és -gondolsz, mi lehet egészségileg a legelőnyösebb és a legegyszerűbben megoldhatóbb étel (a megfelelő táp vagy nyersetetés). Viszont amíg nem került hozzád az eb, addig is etették valahogyan, és nem árt ezt is figyelembe venni a későbbiek során. Ha mindenképpen drasztikus változást szeretnél, azt is csak fokozatosan, a korábbi táplálkozás fokozatos elhagyásával érdemes bevezetni, eleinte csak egy kicsit hozzáadva az új étrendből a korábbihoz. Ha ugyanis hirtelen nagy változás áll be, a kutya és bélrendszere hajlamos extrém módon reagálni rá – tehát, ahogyan mindenben itt is a kulcs a fokozatosság és az arany középút. 🙂  Amennyiben pedig láthatóan nem válik be, amit szeretnénk, a legjobb, amit tehetünk, hogy – belenyugszunk, és megpróbáljuk kitapasztalni, hogy mi lehet mindenki számára a legmegfelelőbb.

örökbefogadott kutya etetése

 

Napi rutin

Mivel a kutyád sajnos a hosszú összefüggő emberi beszédmondatokat nem érti, valamilyen más módon érdemes kommunikálni vele.  Lehet, hogy eddig nem gondoltál bele, de a kutyáknál is létezik a biológiai óra – amin én azt értem, hogy ugyan az órát nem ismerik, de a nap állásából illetve egyéb jelekből (pl. szagokból!) képesek kikövetkeztetni, hogy a napnak milyen szakában vagyunk éppen. Segítség lehet neki például az, ha van egy olyan napirend, amikor a lényeges események nagyjából (etetés, alvás/pihenés, séta, közös akció a gazdival, egészségügyi kijárás stb.) körülbelül minden nap ugyanakkor történnek meg.

Ha ez a rutint hosszabb ideig tudod tartani, az kutyádnak nagy segítség, amihez tud viszonyítani. Ha mindig ugyanakkor kap enni, és ehhez képest ugyanakkor van lehetősége a pisi-kakira, egy idő után a szervezete alkalmazkodik a ritmushoz, ezáltal jobban elviseli az átmeneti, üres időszakokat is. Ez például a szobatisztaság megtanulásában is nagy segítség lehet, főleg, ha van egy olyan állandó hely, ahol üríteni tud, és még pozitív megerősítést is kap rá (azaz, amikor ott és akkor ürít, ahol és amikor mi szeretnénk, dicsérünk és jutalmazunk). És azt is könnyebben megtanulja, hogy ha elmegy a gazdi, akkor várhatóan akkor is egy idő után vissza fog jönni.

 

Örökbefogadott kutya nevelése: szabályok kialakítása, felállítása

A harmonikus együttélés akkor az igazi, ha nem csak kutyád érzi jól magát nálatok, hanem te is élvezed az együttlétet. Márpedig a kutya előbb-utóbb óhatatlanul fog csinálni valamit (pl. megeszi a papucsodat, olyan helyekre sunnyog be, ahol nem szeretnéd, ha ott lenne, elcsen valamit a kamrából/hűtőből…), ami csak neki jó, de te már nem annyira örülsz neki. És ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlen, hogy a kutya számára felállítsunk bizonyos szabályokat. Fontos tudnod, hogy elsősorban neked kell eldöntened, hogy mi az, amit már nem akarsz megengedni neki (pl. NEM mehet fel a kanapéra/NEM ugrálhat fel senkire/NEM mehet be a konyhába).

Ha viszont ezeket eldöntötted, akkor legyél maximálisan következetes, és SOHA ne engedd meg neki (ezért érdemes olyan szabályokat alkotnod, amelyek valóban idegesítenek téged, mert ha nem, könnyű néha szemet hunyni felette..). A kutya ugyanis olyan kis huncut, hogy folyamatosan (életetek végéig!) lesi a réseket, hogy hol lehet a gazdi gyengéje, és azonnal lecsap rájuk… szóval légy mindig észnél, legyél mindig tudatos!

És itt is, a nem kívánt viselkedés tiltása határozott hangon (érdemes pl. hamar bevezetni a “NEM” parancsot), és ha abbahagyja, akkor a helyes viselkedés jutalmazása (cukihangú dicséret/simi/kaja/játék – amit kitapasztalunk, hogy örömet okoz neki, és sajna a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdik ezt a felét a dolognak hajlamosak elfelejteni..). Ezek simán mehetnek közvetlenül egymás után, így lehet mintegy tűzvíz módszerrel tanítani a kutyát a jóra és a rosszra.

 

Otthon a gazdi nélkül

Sajnos nagyon ritkán fordul elő, hogy a kutya sosincs egyedül, mindig ott van valahol a gazdi környékén. Pedig talán ismert tény, hogy a kutya társas lény, ezért nehezen viseli a magányt, pláne, ha belegondolunk, hogy, mivel nemigen tudjuk elmagyarázni neki, hogy visszajövünk, sose tudhatja, hazajössz-e egyáltalán, és ha igen, akkor mikor. Ez a legtöbb kutyát eléggé megviseli, ezért érdemes erre is “felkészíteni” őt. Itt is a fokozatosság, türelem a megoldás, azaz tudatosan gyakorolni kell vele a dolgot – először csak a kertbe/folyosóra mész ki pár percre. Ha jól viseli, akkor örülünk, és kis lépésekben egyre növeljük a távot/időt. Nagyon fontos, hogy az egyedülhagyás megtanítására/felépítésére kiemelt hangsúlyt fektessünk, ha nem akarjuk, hogy szanaszét szedje a lakást/kertet vagy ne adj’ isten kialakuljon benne a szeparációs szorongás (ez amúgy egy bonyolult dolog, és sokmindentől, például az előélettől vagy az örökölt tulajdonságoktól is függ…).

saját kuckó

Azért napi 8 óránál tovább lehetőleg ne hagyd őt ezek után se egyedül, illetve, ha mégis sokszor kell várnia rád, akkor viszont cserébe szakíts elegendő időt a vele való foglalkozásra, fizikai (mozgás), szellemi (kitalálós/keresős játékok, tanulás) lefárasztásra. Érdemes ezeket úgy időzíteni, hogy közel legyen az elmenetel időpontjához, és akkor van rá esély, hogy nem szedi szét a lakást, amíg nem vagy otthon.

Ha kutyád nem túl jól viseli, mikor elmész, azt tudom javasolni, hogy próbáld meg minél jobban lecsökkenteni az elindulással járó jellegzetes jeleket, rituálékat illetve te is próbálj természetesen viselkedni (nem tutujgatni, nem gügyögni neki, hogy “neaggódjmacikám, mostelmegyek, de nemsokárajövökvissza, temegaddiglegyéljókutyi” stb.).

 

Örökbefogadott kutya szocializációja

A szocializáció alapvetően a kutya környezetével való megismerkedését és ahhoz hozzászokását jelenti. Először a szűkebb családot, azt, aki a későbbiekben “A” gazda lesz (aki a legtöbbet foglalkozik majd vele) és a többieket – nem írom, hogy tanulja meg a falkasorrendet, mert manapság ez a felfogás már kezd kimenni a divatból, inkább azt, hogy ismerje meg, lássa át a családtagok közötti viszonyokat. Különben ezzel nekünk nincs olyan sok teendőnk, mert a kutya zsigerből érezni fogja, melyik embernél mit engedhet meg magának – legfeljebb annyi, hogy azért főleg eleinte figyeljük, és ha úgy érezzük, hogy nem jól közelít valaki, pl. a gyerek felé, akkor határozott hanggal tiltsuk le róla – és ha abbahagyta, akkor pedig cuki hangon dicsérjük meg, mert így érti meg, mi az elvárt és a nem elvárt viselkedés közötti különbség.

kutya - gyerek ismerkedés

A család után ez tágítható, a szomszédoktól kezdve a postáson, (na, az is megérne egy misét cikket, miértis ugatják őket előszeretettel a kutyák), ismerősökön át egészen a simán szembejövő idegenekig – minél gyakrabban és minél többször találkozik emberekkel, annál hamarabb és könnyebben megszokja a társaságukat.

Nemcsak emberek, hanem állatok is vannak a kutyánk környezetében – az is előfordulhat, hogy már a családban sem ő az első kedvenc, így az ő összeszoktatásukat is fokozatosan, tudatosan kell megoldani. Másik kutyánál én azt javaslom, hogy először a lakóhelyen kívül ereszd őket össze, nehogy rossz hatással legyen a régebbi bútordarabra a saját területe, amit minden betolakodótól meg kell védeni.

Macska esetében nem árt tudni, hogy mozgással kiválóan be tudják kapcsolni a kutyák vadászösztönét, ezért erre is fokozott figyelmet kell fordítani – először jó, ha nem tudják fizikailag elérni egymást, majd fokozatosan, lehetőleg lassan, nyugodtan közelítsük őket – erről is érdemes előzetesen tájékozódni egy szakemberrel, nehogy gond legyen belőle. Amit még érdemes tudni, hogy az, hogy újBuksink egyszerűen elválaszthatatlan Micikénktől, nem jelenti azt, hogy bármilyen más idegen, szaladó macskára sem veszélyes, ezért nem árt a kinti szabadonlét alatt erre is ügyelni.

kutya - macska

Éshát nemcsak élőlények vannak körülöttünk, hanem mindenféle tárgyak is, amik mozognak (autó, bicikli, roller, gördeszka, babakocsi…), zajonganak (porszívó, fűnyíró, szemeteskocsi), túl nagyok vagy kicsik, egyszóval az ismeretlenségen kívül van benne valami furaság (pl. egy ember bottal már fura lehet). Minden felsorolt tulajdonság egy ijesztő tényező lehet egy olyan állatnak, aki még nem találkozott ilyennel, főleg, ha hirtelen mutatja meg magát neki. Ezért érdemes mindent először nyugodt állapotban megmutatni, és lehetőleg kihasználni minden olyan lehetőséget, amikor kontrollált körülmények között lehet megejteni a bemutatkozást (pl. otthon kipróbálni, milyen, amikor kinyitom az esernyőmet, ne akkor kapjon szívbajt tőle, amikor kint esőben hirtelen előrántom, vagy mielőtt elkezdem a füvet rendberakni a kertben). Mindig adjuk teret és lehetőséget a kutyának, hogy először maga fedezze fel őket, a maga módján és tempójában, mert ha kényszerítjük, akkor pont az ellenkezőjét érjük el vele.

A kutya szocializációját illetve egymáshoz való kötődéseteket is nagyban segíti, ha minél több közös akcióban van részetek. Gondolok itt a sétától/kirándulástól kezdve a játékon át a bármilyenféle kutyás sportra, életmódprogramra. Ezek nagyban segítik (nomeg a kajáltatás!) azt, hogy kialakuljon közöttetek az egészséges kötődés, ami a boldog együttélés egyik kulcsa.

kutya - gyerek szocializáció

Ezért érdemes külön figyelmet fordíthatni a behívhatóságra, amit, mint szinte minden mást, először otthon, ingerszegény körülmények között lehet gyakorolni. Először mondod a nevét, majd bevezetsz egy vezényszót (pl. gyere vagy bármi, ami neked tetszik). Ha odamegy, akkor nagyon örüljünk neki, és jutalmazzuk erősen! Fontos, hogy a beérkezés mindig pozitív élmény legyen a kutyának (ha az a vége, hogy pórázra vesszük, és hazamegyünk, akkor is legyen előtte jutalmazás és öröm, illetve korábban legyenek olyan behívások is, amikor visszaengedjük játszani). Ha pedig magától megy oda hozzá, annál jobb nem is igen van, az legyen az örömésbódogság netovábbja!

 

Fontosabb segédeszközök

Bár a kötelező chip nagyban segíti a kutyák beazonosítását, én mindenképpen javaslom, hogy szerezz be egy nyakörvre applikálható (vagy olyan is van, amibe bele lehet hímezni) bilétát/bármit, amin látható a kutya neve, valamint egy telefonszám, ami elérhető. Ugyanis (neadj’ isten!) bármi történhet, és míg a chipszámot csak arra külön alkalmazott leolvasóval lehet megtudni, a gazdi adataihoz pedig kizárólag állatorvos juthat hozzá, ezt bárki bármikor láthatja, nincsen vele külön macera (az emberek sajnos nagyon lusták… :/ ), és ha valaki megtalálja kedvencedet, azonnal, minden külön hercehurca nélkül közvetlenül kapcsolatba tud kerülni veled. Ésigen, kerti kutyáknál is ajánlom, még akkor is, ha nem jár ki onnan (de azért csak járjon!)

Depersze ezen kívül alapvető felszerelések a nyakörv (+hám, bár az nem minden esetben szerencsés) meg a póráz, ezzel nyilván te is tisztában vagy (és már utánajártál, hogy a sokfélefajtából, melyik lehet nektek az ideális típus) – kérdés, az realizálódott-e már benned, hogy a kutyák nem úgy születnek, hogy maguktól belemennek és mennek – ezért ezekhez is, mint minden új ingerhez, lásd fentebb! hozzá kell szoktatni. Lassan, fokozatosan. Ha jól viseli, örülünk neki. Ha rágja, pl. a pórázt, akkor tiltunk. Először otthon, rövid időre. Aztán egyre kijjebb, egyre hosszabban. (A helyes pórázon sétálást persze legjobban egy jó kutyasuliban fogják tudni megtanítani nektek.)

nyakörvhöz, pórázhoz szoktatás

Ésakkor még ottan van a szájkosár, ami, hacsak nem jártok közösségi közlekedési eszközökkel, és nincsen veszélyeztetettnek nyilvánítva a kutya, akkor nem feltétlenül szükséges. De azért nem árt, ha van kéznél egy, és azt sem akkor mutatjuk be neki, amikor pont muszáj éppen használni. Itt is, a lassan, fokozatosan elv a kulcs. Az azért elég egyértelmű, hogy a kutyák ezt csakúgy, maguktól az életben nem kedvelnék meg, sőt, általában az a legtöbb, amit elérhetsz, hogy elviselik, szeretni sose fogják. De ez éppen elég, főleg, ha nem kell túl sokszor használni.

 

Utazás a kutyával

Többféle módon közlekedhetünk a kutyánkkal:

  • gyalog

Ez esetben a helyes pórázon sétálásra kell rágyúrni, illetve a kutyával külső területen való tartózkodás szabályait megismerni és alkalmazni.

  • autóval

Az autó a kutyázás egyik elengedhetetlen feltétele (bár aki ügyes, anélkül is megoldja.. 😉 ). Itt is kardinális a megismertetés, hozzászoktatás, fokozatosan, türelemmel. Gondold át, hol szeretnéd, ha általánosságban a kutya utazna (csomagtartó/hátsó ülés), és arra gyúrjatok rá. Külön meg kell tanítani arra, hogy lehetőleg magától tudjon bemenni és kimenni, de azt is, hogy csak akkor menjen ki, miután te erre engedélyt adsz! Ez annyira fontos, hogy adott esetben megmentheti az életét is!

utazás autóban

ismerkedés a kutyaboxszalHasznos lehet még a kennel vagy box használata is az autóban, de ezeket lehetőleg először otthon mutasd be neki. Itt is érdemes megvárni, hogy magától menjen be, és jutalmazni, ha megteszi. Esetleg erre rásegíthetsz azzal is, ha beteszel neki egy kényelmes pokrócot, illetve odateszed egy kedvenc játékát, esetleg némi jutifalatot. Ha már bent van, és marad is, először hagyd nyitva az ajtót, hogy legyen lehetősége magától kimenni, majd ezután próbálkozz a becsukással. Ha ez is megvan, fokozatosan lehet növelni a csukott ajtóval bent eltöltött időt. Ezután – attól függően, hogy szeretnéd-e otthon is boxban egyedül hagyni (az is tud hasznos lenni), vagy pedig csak az autóban akarod használni – vagy menj ki a szobából, és növeld egyre az egyedülhagyás idejét, vagy pedig tedd be az autóba, és ott tedd ugyanezt.

  • közösségi közlekedéssel (bkv, vonat stb.)

Na, ez a legmacerásabb közlekedési mód a kutyáknak. Eleve megvannak a konkrét szabályok, hogy hogyan utazhatnak egyáltalán (és itt jön képbe a szájkosár!). De ami még fontosabb, az az, hogy ezek is az új, idegen inger kategóriába tartoznak (és nem éppen a legkellemesebbek közé tartoznak – egyszerre ingatag a talaj, zajos a jármű, van tele emberekkel stb.). És ez az a terület, ahol elkerülhetetlen az, hogy ennek az elviselését fel kell építeni a kutyában!

  • nulladik lépés a szájkosárhoz (+nyakörv, póráz) szoktatás
  • első lépés a tömeghez (sok idegen ember közé kéne vinni néhanapján)
  • második lépés a jármű (busz/metró*/villamos/hév stb.) megmutatása egyre közelebbről
  • következő lépés az, hogy fel is megyünk rá – és a következő megállónál már le is szállunk
  • ha ez megy, lehet növelni a távot/időt

És ami a leglényegesebb: a fenti lépések nélkül lehetőleg ne szállj fel rájuk egy hosszabb útra, mert nemcsak annak a veszélye áll fenn, hogy nem fogja bírni a teljes utat, de annak is, hogy egy életre fóbiája lesz a közösségi közlekedéstől!

*A metró esetében külön először meg kell tanulni (mindkettőtöknek!) a mozgólépcsőn való közlekedés menetét. Ez kétféle lehet:

  1. öledbe veszed az ebet, és úgy viszed
  2. álló mozgólépcsőn közlekedtek (állítólag meg is lehet kérni a bkv-sokat, hogy állítsák meg az egyiket, de csúcsforgalomban erre ne igen bazírozz!

+ ha van egyéb megoldás (lift, sima lépcső), azt kell választani.

Amit lehetőleg semmiképpen ne tegyél: ne utazzon a kutya direkt a mozgólépcsőn,  mert rendkívül balesetveszélyes!

 

És végül egy jótanács: kutyasuli

Loló kutyasuliban

Egy jó kutyasuli minden kutyának és gazdijának csak előnyére válhat. Tehát nem igaz az, hogy csak azoknak kell, akikkel a gazdájuknak valamiféle különleges ambíciója van (kutyás sportok, versenyek, valamiféle munka- vagy segítőkutyázás). Miért is jó a kutyasuli?

  • Egy jó kutyasuliba kortól függetlenül, bármennyi idősen mehet a kutya, és bármennyi családtag is részt vehet a foglalkozásokon.
  • Egy jó kutyasuli lehetőséget ad arra, hogy kutyád kontrollált körülmények között más kutyákkal (és egy csomó más új ingerrel) találkozzon, ergo segít a szocializációban.
  • Egy jó kutyasuli segít jobban megérteni a kutyádat, megtanítja neked a kommunikációs jeleit, téged is megtanít arra, hogy hogyan kommunikálj vele.
  • Egy jó kutyasuliban hangsúlyt fektetnek a kutya-gazdi közötti kötődés erősítésére.
  • Egy jó kutyasuliban eltöltött idő kiváló alkalom a közös akciók garmadára.
  • Egy jó kutyasuliban megtanulhatjátok az alap engedelmességi feladatokat (ül, áll, marad, fekszik, láb mellett sétálás pórázon és anélkül stb.) – sőt, csak rajtatok múlik, hogy ezeken kívül még miket szeretnétek!
  • És nem utolsósorban, egy jó kutyasuli tökjó buli nemcsak a kutyádnak, hanem neked is! 🙂

Ahhoz pedig, hogy tényleg jó legyen nektek az a kutyasuli, érdemes előzetesen körbeérdeklődni (ismerősök, szociális média, gugli kereső). Nézd meg, hogy milyen módszerekkel dolgoznak, mimindent ígérnek, és válaszd ki a legszimpatikusabbakat. Ezeket érdemes először kutya nélkül felkeresni, és megnézni egykét foglalkozást. Lehetőleg elsősorban ne az legyen a választás oka, hogy “az van hozzátok a legközelebb” vagy “az a legolcsóbb”. Elvégre a gyereknek sem ezek alapján választjuk ki a megfelelő iskolát, ugye?

SZZS

SZZS

Szakértő, újságíró, végzett kutyatréner. "...kiléptem a mókuskerékből, és megteremtettem a lehetőséget arra, hogy valóban értékes kutyás életem legyen. Ebben nagyban segített nekem Loló."

SZZS has 12 posts and counting. See all posts by SZZS