Ismerd meg a tenyésztőt és mondj nemet a szaporítónak
Már biztosan tudod, hogy kutyát szeretnél, tisztában vagy azzal, hogy ez egy felelős döntés, ami hosszú távú elkötelezettséggel jár, átgondoltad az életkörülményeidet és lehetőségeidet, valamint már arról is van elképzelésed, hogy milyen fajta lenne számodra a legideálisabb. Ideje tehát rátérni arra, hogy honnan is szerezzük be hűséges társunkat.
Kutyát szeretnék! – Milyen kutyát vegyek? cikkem végén összefoglaltam, hogy mi az a három fő kategória, amiben érdemes lehet gondolkodni. Ha viszont tényleg van egy konkrét fajta, amihez ragaszkodsz, leginkább az első, azaz a tenyésztő a neked való választás. Sokan ettől megriadnak (remélem, te azért nem!), mondván, a tenyésztőtől szerzett kutya = nagyonsokpénzbekerülő-ámdeminekannyitköltenirátisztapénzkidobás kutya. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is jelent valójában ez a szó? És hogy mi az oka annak, hogy olyan „sok pízbe” kerülnek a tőlük vásárolható kutyák (mert nem, nem arról van szó, hogy így akarnak milliomosok lenni)?
Ki a tenyésztő?
A valódi tenyésztő először is a MEOESZ (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) egyik klubjának engedéllyel rendelkező tagja, ami egyben komoly kötelezettségvállalásokkal is jár. A teljesség igénye nélkül lássunk néhányat:
- alombejelentési kötelezettsége van a fajtagondozó szervezet felé
- törzskönyvet (származási bizonyítványt) ad a kutyához, melynek többek között tartalmaznia kell:
- a kutya nevét, születési idejét
- hol és kinél született
- milyen számon regisztrálták
- az egyedi azonosítójának (chip vagy tetoválás) számát
- tartalmaznia kell a kutya szüleinek, valamint azok őseinek adatait legalább 4 generációra visszamenőleg
- a Kinológiai csúcsszerv pecsétjét, mely igazolja, hogy a kutya a MEOE-FCI adatbázisába be lett vezetve
- szerződéssel, származási lappal + 4x féregtelenítve + 2 védőoltással + származási lappal + chippel + egészségügyi garanciával adja ki a kiskutyát
- a szülőknek rendelkeznie kell bizonyos alapszűrésekkel (fajtaspecifikus genetikai, egészségügyi szűrések, pl. diszpláziaszűrés)
- vannak fajták, ahol a kötelező tenyészalkalmassági vizsga (munkaképességi vizsgával) megléte is alapkövetelmény (a szukáknál inkább a viselkedést nézik: ne legyen agresszív, illetve jó „anya” váljon belőle)
- az adott fajta, fajtagondozó klubja a tenyészhely ellenőrzését, az állatvédelmi törvény maximális betartását is kötelezővé teheti
- stb.
Éshát, lássuk be, mindezek a kötelezettségek bizony sok pénzzel, energiabefektetéssel járnak, amit valahonnan, hogy a tenyésztő vállalni tudjon, meg kell szerezni – na, ezért kerülnek olysok pénzbe a kutyáik. Cserébe viszont lehet, hogy rengeteg (pl. állatorvosi) költségtől, aggódástól, utánajárástól fognak téged megkímélni.
Részletesebben érdekel a tenyésztő feladata és a tenyésztés célja? Tudj meg többet a kutyatenyésztésről!
Ezzel szemben ki a szaporító?
Alapvetően mindenki, aki nem tesz eleget a fenti követelményeknek, azaz általánosságban elmondható:
- nincs engedélye a tevékenységére
- minden felügyelet nélkül végzi a szaporítást
- nem tagja szervezetnek, képzés nélkül tevékenykedik
- jóval olcsóbban adja a kiskutyákat, mint egy tenyésztő
- nem jelenti le az almot
- általában nincsenek meg a szülők szűrései
- a kicsiket jó esetben féreghajtva, oltással adja át, de az is lehet, hogy nem..
- nem szűri a kutyáit genetikailag is kimutatható betegségekre
- nem ad törzskönyvet, általában a szülőknek sincs törzskönyvük
- jó esetben jó körülmények között tartja az állatokat, de gyakran előfordul a „puppy mill” (kb. „kutyagyár”, vagyis nagyüzemben ellető tevékenység)
és még valami nagyon fontos, ami sok emberben nem is tudatosul:
- szaporító az is, aki (alapvetően nem feltétlenül rossz szándékkal!), csak úgy, pusztán kedvtelésből vagy gondatlanságból (mert pl. „Mimikének kell, hogy legalább egyszer érezze a pároztatás és/vagy szülés örömeit!” vagy „háde annyira cuki ez a Ninus, ahogyan a kiskurta, apró lábaival kacsázik, kell, hogy legyen valaki utána, aki ugyanilyen vicces lesz!” vagy simán csak nem figyel oda a szukájára, és véletlenül megtörténik a baj) prezentál kiskutyákat
ilyen egyszerű – gondolhatnánk. ÁMDE „a baglyok nem azok, amiknek látszanak”, azaz vigyázz! ha valakinek van „tenyésztői papírja/engedélye”, az önmagában még nem garancia arra, hogy egy valódi, felelős tenyésztővel állsz szemben!
„Naja”, most lelki füleimmel hallom, hogy sóhajtasz egyet, „akkor mégis honnan a bánatból tudja meg az emberfia, hogy ki a valódi tenyésztő?!” – mondok néhányat gyorsan:
Ki a VALÓDI ÉS JÓ tenyésztő?
- a tenyésztő minden tenyészetében született kutyáért felelősséget vállal törvényileg meghatározott mértékig, függetlenül attól, hogy kinek és milyen célra adta oda
- a tenyésztő felkészült és ismeri a fajtát!
- a tenyésztő megválogatja, hogy kinek ad kutyát!
- a tenyésztő engedi, hogy megnézd az almot
- kiválaszthatod a kiskutyát, többször meglátogathatod
- a tenyésztő utánköveti a kölykök életét:
- egyrészt, hogy megbizonyosodjon, jó helyen van a kutya,
- másrészt hogy az így nyert információkat, tapasztalatokat a további tenyésztői munkája során kamatoztathassa
Mindezek fényében néhány jótanács, hogyan is láss neki a keresésnek, és mi legyen a menete a tenyésztőtől való vásárlásnak:
szánj rá elegendő időt! – azaz:
- először is, tájékozódj, kik azok, akik az általad választott fajta tenyésztésében elismertek: NEM csak az internetről, hanem akár a tenyésztői szövetségtől, ismeretségedtől, esetleg olyanoktól, akik már vásároltak tőlük kutyát; majd ismerd meg minél jobban a kiválasztott tenyésztőt
- mindenképpen személyesen menj el hozzá, beszélj közvetlenül, ugyancsak személyesen magával a tenyésztővel, győződj meg a kutyák tartási körülményeiről, a felmenőkről, kistesókról stb.
- lehetőleg ne egyetlenegyszer, amikoris már viszed is magaddal, látogasd meg a tenyészetet és a kiválasztott kiskutyust
A valóságban ez az jelenti: nem úgy megy ám ez a dolog, hogy hopp!, kitaláltam, kutyát szeretnék, méghozzá azt is, milyet, így hát idevele azonnal, hammbekapja döncike – készülj fel rá, hogy ahhoz, hogy tényleg átgondoltan, a legnekedvalóbb, kedvedrevalóbb kutya kerüljön hozzád, igazából, ideális esetben akár 1-1,5 év kell a végleges beszerzéshez. Ennek van jó oldala is, például lehet, hogy már akarsz kutyát, de még nem minden körülmény adott hozzá – így legalább neked is van időd jól felkészülni rá.
- a törvényi előírás szerint a kiskutyát az ideális korban, azaz 8 hetesen kaphatod meg:
- a babáknak ugyanis eddig az időszakig mindenképp a mamával, tesókkal kell lenniük (a gondos tenyésztők addigra már elkezdték az alap „képzést”, szocializációt, főleg a mindenféle ingerhez – zajok, zörejek, emberi kontaktus – szoktatást, minimális, nagyon játékos tanítást)
- az se jó, ha túl sokáig halogatod: minél fiatalabb a kutya, annál egyszerűbb, gyorsabb a szoros kötődés kialakítása
És végül néhány zárógondolat:
Mikor ennek a cikknek a megírásához készültem, első körben beírtam ezt a google keresőjébe: „fajtiszta kutya”. Számomra elszomorító élmény volt, hogy konkrétan az első 7 találatból 4 ilyen volt (a többi ideális esetben is menhelyi találat): „FAJTATISZTA KUTYA – eladó és ingyen elvihető fajtatiszta kutyák”; „Eladó és ingyen elvihető kutya hirdetések” „Ingyen elvihető kiskutyák” stb. – és talán a fentiekből kiderül, hogy az ilyen hirdetőportálokon a kínálat elsöprő többsége szaporítóktól van. Ezért kérlek nagyon szépen, hogy alaposan járj utána a kérdésnek, ne erre alapozzál!
Önmagában az, hogy soksok pénzt kifizettél egy valóban nívós tenyésztő kutyájáért, még nem jelent 100% garanciát arra, hogy innentől soha, semmilyen probléma nem fog felmerülni nála. A tenyésztők sem istenek, és bizony vannak olyan előre nem látható betegségek, körülmények, amikre ők sem lehetnek felkészülve – az életben sajnos minden téren benne van a lutri.
Miért szeretném, ha minél többen ismernék fel és utasítanák el (ennek a legjobb módja az, hogy NEM támogatod tőlük vásárlással a tevékenységüket) a fentebb jellemzett bármiféle szaporítók tevékenységét? Nem csak azért, mert neked magadnak is erősen kétesélyes, hogy ugyan olcsón szerezted, de utána mégis „rá kell fizetned” (bár ez is fontos érv!)? Nem tudom, te láttál-e már bárhol (közösségi hálón terjednek az ilyen képek főleg!) egypár „elletőgyárat” belülről? Szűk, sötét, piszkos kis ketrecekben rengeteg boglyasszőrű, csipásszemű, csontsovány, lógócicijű, fénytelen tekintetű kutyát? no, ők ennek az igazi áldozatai – és ameddig egyvalaki is hajlandó tőlük vásárolni, addig ezek nemhogy nem fognak megszűnni, de egyre csak (hogy stílusosan fogalmazzak) szaporodni fognak.
És ugyanígy a kidobott, elhagyott, leadott kutyák száma is a már most csurig telelevő menhelyeken is, aholis a nagy részüknek csekély esélye van arra, hogy valaha is szerető családi környezetbe kerül, holott ezt érdemelné mindegyik. Legközelebb tehát azt fejtem ki, miért is jó, ha menhelyről fogadunk örökbe (akár ismeretlen eredetű, keverék) kutyát.
– SZZS –
