Kutyatenyésztés

A tenyésztés fogalma

Tenyésztésen azt az állandó jellegű tevékenységet értjük, amely kiváló tenyészegyedek párosítását, majd pároztatását valósítja meg abból a célból, hogy a szülőknél még jobb belső és külső tulajdonságú utódokat kapjon. Laikus tenyésztésről* akkor beszélünk, amikor a csak kedvtelésből tartott szukákat a tulajdonosa különböző okokból egyszer-egyszer fedezteti. Üzletszerű tenyésztés** az, amikor állatokat az egyedek különösebb megválogatása nélkül, kizárólag a kölykök eladása céljából szaporítanak. A sporttenyésztés*** fogalmán pedig azt értjük, amikor a tenyésztő megfelelő körülmények között, alapos elméleti képzettséggel válogatja össze a párokat, és az állomány javítása érdekében tenyészt.

A kutyatenyésztés célja

Szebbet, kiválóbbat létrehozni, mint a már meglévő tenyészanyag. Megvalósításához két alapvető feltétel szükséges: 1. jó minőségű kutyák; 2. odaadó és hozzáértő szakemberek.

Az irányított tenyésztési munkában természetesen az oroszlánrész a kutyatenyésztőkre vár.

Tenyésztő feladata

Az ő feladatuk a kölykök helyes, szakszerű, gondos felnevelése; elválasztás után pedig továbbításuk az új gazdáknak, s az új tulajdonosok jó tanácsokkal való ellátása. Olyan láncszerű folyamat ez, amelyben minden egyes láncszemnek egyformán fontos feladata van. A tenyésztőnek állandóan lebegjen a szeme előtt, hogy általában jó csak jótól származhat. Rossz minőségű egyedek párosításából még soha nem került ki kiváló küllemű kutya! Az is igaz persze, hogy nem született a világon olyan eb, amelyik minden tekintetben a standardban leírtakkal megegyező, hibátlan lett volna. A legszebb, legjobb kutyák is csak megközelítik a fajtaleírást. Ezzel ki is mondtuk: nincs hibátlan kutya!

A standard azt az idealizált kutyát írja le, amelyik nem létezik, amilyennek lennie kellene a „tökéletes kutyának”. A kutya azonban élőlény; felépítését a véletlen játékától a tudatos, célszerű beavatkozásig igen sok körülmény befolyásolja. Az állat nem gép, amelynek van egy prototípusa és a többi pontosan olyan, mint az első, s ha később esetleg módosítunk is néhány részletet, a sorozat minden egyes darabja hasonló lesz az előzőhöz…

A kutyatenyésztésben egészen más a helyzet. Nincs két egyforma eb: nem tudunk olyan példányról, amelyik kifejletten teljesen azonos lett volna az anya- vagy apakutyával. Valami különbség mindig akad szülő és utód között!

Nincs tehát tökéletes kutya. A tenyésztés célja tulajdonképpen az, hogy az eszményit annyira megközelítse, amennyire csak lehet.

Kutyatenyésztés alapfeltételei

A jó tenyésztés egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele az állomány alapos ismerete. Egy-egy pároztatás előtt a tulajdonosoknak ismerniük kell mindkét szülő testvéreit, azok utódait, az ősöket – tulajdonosaikkal együtt. Mindezek ismerete nélkül nagyon furcsa, nem várt eredményt kaphatunk. A laikus kutyatartó pedig kérje ki szakember véleményét, mielőtt kutyáját fedeztetni viszi. Így sok kellemetlenségtől megkímélheti magát.

Emberek vagyunk, tehát kényelemszeretők. A legtöbb kutyatulajdonos a legközelebbi kanhoz viszi el a kutyáját, ha az tüzel. Figyelembe sem veszi, hogy a kiszemelt állat megfelelő tenyészpárja lesz-e a szukájának, sőt talán még a minőségét sem nézi meg. Fő, hogy ismerje a kutyát és gazdáját, és hogy kis fáradsággal a környéken elintézhesse az ügyet.

Az olyan kant, amelyik nem várt, kellemetlen hibákat örökít át – legyen különben bármilyen tökéletes küllemű is -, a legszigorúbban ki kell zárnia a tenyésztésből.

Önmagában egyébként minősíthetünk egy kutyát a „megfelelőtől” egészen a „kitűnőig”, vihetjük tenyész szemlére, ahol alkalmatlannak vagy alkalmasnak találják a tenyésztésre – de ez még nem minden. Meglepő és kellemetlen dolgokat produkálhat a legkiválóbbnak minősített kan vagy szuka is. A „győztes” címet elért kutya vég nélkül részt vehet a tenyésztésben, mert minősítése erre egyenesen predesztinálja. És ez a tenyésztés rákfenéje! Mert hiába jó a minősítés; tenyésztésben a különben kiváló kutya nem váltotta be rövid időn belül a hozzá fűzött reményeket, nem lenne szabad fedeztetni vele, bármilyen kiváló példányról legyen is szó. A minősítés ugyanis nem feltétlenül vág egybe az örökítéssel!

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv

Szerkesztői megjegyzés:
*, ** A laikus tenyésztés és az üzletszerű tenyésztés fogalmak ma már nem használatosak, de ez a pontos meghatározás! Ma gyakorlatilag az üzletszerű és a laikus tenyésztést összemosva szaporítónak nevezi a köznyelv.
*** A sporttenyésztés az, amit ma valódi tenyésztésnek nevezünk.

Ha szeretnéd megtudni, hogy hogyan is láss neki a keresésnek, és mi legyen a menete a tenyésztőtől való vásárlásnak, akkor olvasd el az Ismerd meg a tenyésztőt és mondj nemet a szaporítónak cikkünket!