Kutya hangok

A kutya különböző hangadásai viszonylag könnyen felismerhetők. Érdemes mégis behatóbban foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel, mert életében az ugatás, a hangadás központi szerepet játszik, ráadásul hangjelei korántsem olyan egyszerűek, mint gondolnánk. A hangok használata egyrészt egyedileg is jelentősen változik, másrészt olykor “helyettesítő tevékenység”-ként jelentkezik.

A farkas teljes “hangrepertoárja” megtalálható a kutyánál is. A különbség csupán annyi, amennyi az ember széles körű szelektáló tevékenységének, s ezáltal a különböző fajták létrehozásának az eredménye. Ugyanakkor a kutya hangadásai számottevően különböznek a sakál és a róka hangjelzéseitől.

 

Ugatás

Az ugatás a legközönségesebb hangadás. A kutya elsősorban olyan helyzetekben ugat, amelyekben kedélyállapotát az éberség-félelem-agrasszivitás kombinációja uralja. Az ugatás lehet intenciós mozgás is – vagyis gyenge, szinte hangtalan lélegzet-kibocsátás.

kutya hangok
Az ugatás az egyik legközönségesebb, ám egyúttal legfontosabb kommunikációs eszköz, a kutya anyanyelve

Minél inkább az agresszivitás az uralkodó az állat kedélyállapotán, annál tompább, mélyről jövőbb az ugatás – és minél inkább fél a kutya, annál magasabb hangon, fültépően ugat. A teljesen nyugodt, “izgalommentes” állapotban lévő állat csupán helyettesítő tevékenységként ugat. Kedvtelésből, vagy valamilyen más sajátos, jellegzetes kedélyállapotból.

A különböző veszélyhelyzetekben való ugatásnak nyilvánvaló figyelmeztető funkciója van, amelyet az ember is hasznosíthat. A kutya persze nem azért ugat, hogy egy bizonyos élőlényt figyelmeztessen.

Az ugatás árnyalatait – a vad agressziótól a menekülésre készülődésig – a többi kutya még akkor is észleli, ha nem látja a hangforrás tulajdonosát. Az ugatás dallama és csengése egész sor dolgot közöl az ugató kutyáról a többiekkel. A kis, félénk eb például gyakran megijed a mélyhangú ugatástól – még olyankor is, ha az ugató kutya távol van tőle. Az ismerős kutya ugatását a másik állat fölismeri. Az viszont már teljesen tisztázott: vajon az a kis kutya, amelynek előzetes tapasztalatai nincsenek, másként reagál-e a nagy kutyák ugatására, mint a kistermetűekére. (Valószínűleg nem tesz különbséget, hiszen a farkasfalkán belül hangban és méretben nincsenek nagyobb eltérések.)

Gyakran ugat a kutya örömében, vagy várakozásában. Az ilyen fajta ugatás olykor helyettesítő tevékenységként, sőt néha kihívásként is felfogható.

Amikor hajtás közben ugat a kutya, ezt részben jelzésnek, részben pedig helyettesítő tevékenységnek vehetjük. A szelekció nyilván erőteljesen befolyásolta a vadászattal kapcsolatos különböző helyzetekben az ugatási hajlamot.

A riasztásos helyzetekben történő hangadás tanítással fejleszthető. Érdekes, hogy egyes fajtáknál – amelyeknél pedig az ugatás kiváltása igen könnyű – riasztásos helyzetekben az ugatási kényszer rendellenesen csekély. Az ilyen kutyák gyakran agresszívabbak, félelemmentesebbek, mint ugyanazon fajta más példányai. Következésképpen kevesebbet is ugatnak. A félelem tudniillik az ugatás egyik legfontosabb mozgatóeleme. Az a hiedelem, hogy “amelyik kutya ugat – az nem harap”, etológiailag teljesen téves. Az ugatás ugyanis olyan tevékenység, amelyet a kutya parancsra könynyen végez (ha erre szoktatták), éspedig függetlenül bármilyen veleszületett kiváltó ingertől.

Hajlamos a kutya arra, hogy ugasson – vagy másként hallasson magáról – , ha például akadályoztatva van valamilyen érdemleges tevékenységében. Ez a viselkedés valószínűleg a “helyettesítő tevékenység” elméletével magyarázható. Ha a hangadást a célzott tevékenységben siker követi, a kutya ezt hamarosan a sikerrel asszociálja. Ez a magyarázat – egyebek között – annak, hogy miért kezdenek a kutyák olyan könnyen ugatásba, ha valamilyen csemegéhez akarnak jutni.

 

Morgás

A mély hangon morgó kutya olyan agresszív kedélyállapotról tesz tanúságot, amelyben a félelemnek közvetlen eleme nem játszik közre. A morgás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya támadni is fog. Ellenkezőleg: rendszerint hangosabban morog olyan helyzetekben, amelyekben ugyan agresszivitása dominál, de a szociális gátlások visszatartják a támadástól vagy a harapástól. Ilyenformán a morgás az erődemonstráció egy fajtájává válik, és elsődlegesen olyan ellenségek ellen irányul, akik vagy amelyek nem keltenek az állatban félelmet. A támadás pillanatában – ha erre egyáltalán sor kerül – az ugatás rendszerint kifejezetten üvöltésbe csap át. Az intenzitás növekedésekor a morgást rövid, tompa ugatás szakíthatja meg – anélkül, hogy arra támadás következnék.
kutya agresszió - feszültség jelei

 

Vinnyogás

A kutya, ha valamilyen kellemetlenség éri, vinnyog. Ilyen hangot ad akkor is, ha valamilyen tevékenységét bizonyos körülmények miatt nem hajthatja végre. Azt mondhatjuk tehát, hogy mind a lelki kielégületlenség, mind pedig a kellemetlen fizikai helyzetek vinnyogást okozhatnak. Rendkívüli intenzitásnál ez a vinnyogás könnyen egyfajta ugatásszerű, sőt már-már vonításra emlékeztető hangba mehet át. Utóbbi esetben az ok valamilyen nem fizikai természetű kényelmetlenség.

 

Csaholás

Ez a gyakran rövid és éles hang igen jellegzetes reakció a sokkot okozó fájdalomra, vagy egyéb kellemetlen eseményekre. Sok kutya olyankor csahol, ha a valamilyen hirtelen zajtól, hangtól megriad, vagy esetleg valami váratlanul felbukkan a közvetlen közelében. A kevésbé kiegyensúlyozott kutyák azonban csaholás helyett inkább valamiféle menekülési mozgással reagálhatnak, miközben egyidejűleg a támadás jeleit mutatják. A szagérzetek a kutyákból rendszerint nem csaholást, hanem agresszív magatartást váltanak ki. A szagérzetek ugyanis szinte sohasem jelentkeznek hirtelen, tehát nem okoznak olyan sokkos hatást, mint a váratlan robajok, vagy szokatlan zajok.

A kutyák olyankor vakkantanak, ha például rálépnek a farkukra, s ilyenkor még az igen jámbor ebek is agresszív állapotba kerülnek, amelyet rendszerint a hátszőrzet felborzolódása, vagy fogcsattogtatás kísér. A kutya hajlamossága arra, hogy meglepő helyzetekben megriadjon, egyedileg erősen változó. A vadabb kutyák nem ijednek meg, hanem inkább agresszívekké válnak; a különösen félénk természetűek viszont könnyen megriadnak, és csak nehezen csillapodnak le.

 

Nyüszítés

Különleges öröm vagy meglepetés esetén számos kutya magas, vibráló, nyüszítő hangot ad. Ez a hang általában csak olyan öröm következtében váltódik ki, melyben nincs várakozás, vagy reménykedés – csupán elégedettség. Amikor például a kutya valamilyen finom falatban reménykedik, nem nyüszít. Ám ha a család egyik régóta távol lévő tagja érkezik haza, a viharos üdvözlő ceremóniát nyüszítés kísérheti. A fiatal állat olyankor nyüszít, amikor anyját üdvözli. Az anyaállat viszont sohasem köszönti kölykét ilyen hanggal. Némelyik kutyánál az a benyomása támad az embernek, hogy ezt a hangot a kutyák vagy személyek válthatják ki nála, illetve akikről kölyökkorából kellemes emlékei vannak.

 

Vonyítás (üvöltés)

A farkasnál az üvöltés számos helyzetben előfordulhat, a kutyánál viszont ez a hang korántsem gyakori. A farkas az üvöltést vadászat közben például hívójelként használja. Ennek megfelelő helyzet a kutya életében alig-alig adódhat, hiszen általában nem falkában vadászik, és főleg nem olyan nagy kiterjedésű vadászterületen, ahol a csoport tagjai között a kapcsolat felvétele nehézségekbe ütközik.

A kutyánál és farkasnál egyaránt előfordul azonban a vonítás, vagy üvöltés a csoport-öszszetartozási érzés kifejezéseként. Ennek tartalmát mind ez idáig még nem tanulmányozták kellő alapossággal.

Az egyik állat elkezdi az üvöltést s a többiek nyomban csatlakoznak hozzá. Ennek a láncreakciónak a segítségével a kutyánál gyakran igen könnyű a hangos üvöltés kiváltása. Némely kutyánál a zene, vagy különféle dallamok zümmögése válthat ki vonítást. A vonítás kiváltása egyébként a legkönnyebben úgy történhet hogy kutyaüvöltést utánozunk.

A kutyánál feltehetően előfordulhat a szomorúsághoz hasonló valamilyen fajta emóció, de nem valószínű, hogy ilyenkor vonítana. Az viszont elképzelhető, hogy az elhagyatottság üvöltést vált ki, mint egyfajta hívójelet… (A vadászó farkas például – ha elveszíti a kapcsolatot a falka többi tagjával – természetszerűleg ilyen kedélyállapotba kerülhet. Ezek szerint a vonítás, ha tulajdonképpen nem is hívójel, bizonyos helyzetekben ezt a szerepet töltheti be. Ismerünk példákat a hirtelen örömre is, amikor az rövid, de intenzív vonítást eredményez.)

 

Egyéb kutya hangok (Egyéb hangadások)

kutya hangok

A kutya sóhajtani is szokott. Sóhajt például a letelepedő kutya, amikor – hosszabb fészkelődés és forgolódás után – végül kényelmesen elhelyezkedik. Sóhajt, ha felfokozott várakozás után nem következik be az esemény, amiben reménykedik. Az igen elégedett kutyák is gyakran sóhajtanak. A sóhajtásnak egyébként nincs különösebb etológiai funkciója, ám az is igaz, hogy az ember és a kutya hasonló hangulatban sóhajt.

Tüsszögni olyankor szokott a kutya, ha a hátán fekszik, és orra felfelé néz. Ilyenkor ugyanis a légcsőből az orrlyukba hatoló folyadék ingerli a nyálkahártyákat.

A köhögés ugyancsak gyakori – és hasonló az emberi köhögéshez. Ilyenkor a kutya általában betegnek látszik, de a köhögéses periódus többnyire magától megszűnik.

A kutyák gyakran hortyognak, főként a rövid orrú állatok, valamint az idősebbek.

Mindezeknél a hangadásoknál viselkedéstani szempontból az a lényeges, hogy a közelben lévő más kutyáknál különösebb reakciót nem váltanak ki. Legfeljebb némi – átmeneti – meglepetést.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv

 

Kutya hangok – Ugatás határok nélkül

Kutyaetológia Konferencia – Családi Kutya Program: Dr. Faragó Tamás. Ugatás határok nélkül

Kutya hangok: játékra hívás

Kutya hangok játék közben

Kutya hangok: horkolás