Szopornyica
Okozó: vírus
Lappangási idő: 4-8 nap.
Tünetek: magas láz, étvágytalanság, hányás, hasmenés, hurut, torokgyulladás, köhögés.
Védekezés: elkülönítés, védőoltás.
A kutyák gyakori, sokszor halálos kimenetelű, fertőző betegsége. Az ember nem kaphatja meg. Okozója vírus, amely iránt minden fajtájú és korú kutya fogékony. A betegséget átvészelt szukák kölykei életük első 6 hetében ellenállóak a fertőzéssel szemben, mert az anyatejből ellenanyaghoz jutnak.
A fertőződés kutyáról kutyára terjed. Az ember is átviheti egyik kennelből a másikba. A fertőzött állatok vizeletükkel ürítik a vírust, s ha ezt az egészséges eb megszagolja, vagy megnyalja, megbetegszik. A fertőződés túlnyomórészt szájon át történik.
A betegséget elsősorban fiatal, védőoltásban még nem részesült kutyák kapják meg, illetve azok az ebek, amelyek védtelenek a kórral szemben, vagy elvesztették megszerzett immunitásukat. A vírus a szervezetbe kerülve vérfertőzést okoz. Elsősorban a vérereket támadja meg, azok belső rétegét fellazítja, s hurutos állapotot idéz elő.
A szopornyica általában magas lázzal (39,5- 40,5 °C) kezdődik, és aszerint, hogy milyen szervek betegszenek meg elsősorban, kiütéses, hurutos, ideges alakról beszélünk. Ezek önállóan is előfordulhatnak, de az is megtörténhet, hogy az állat a betegség ideje alatt átesik valamennyi változaton. A kiütéses formától az állat viselkedése megváltozik, bágyadtan, leverten mozog, nem játszik, nem futkározik, étvágya csökken, hány, ürüléke pépes. Egy-két napon belül hasán és combjainak belső felületén vöröses foltok keletkeznek, amelyeken genynyes hólyagok alakulhatnak ki.
Ez a szakasz rövid ideig tart, egy-két nap múlva a kutya látszatra újra egészséges, élénk, és a tulajdonos azt hiszi, hogy a kedvence rendbe jött. Sajnos 3-8 nap után újra belázasodik, ami azt jelenti, hogy a szopornyica második stádiumába került. Ez az úgynevezett hurutos változat, amelyet elsősorban szem- és orrfolyásos tünetek kísérnek, s ezekhez mandula- és torokgyulladás csatlakozik. Az állat köhög, orrából és szeméből ragadós, sárgásfehér váladék ürül, légzési nehézségei lehetnek, gyomor- és bélgyulladás, illetve tüdőgyulladás is kialakulhat. A felsorolt tünetek együttesen is jelentkezhetnek, vagy bármilyen sorrendben követhetik egymást.
Az úgynevezett ideges alaknál idegrendszeri betegségre utaló tüneteket – izgatottságot, izomgörcsöket, rángógörcsöket, bénulásokat – tapasztalhatunk. Ez a kórforma gyakran halállal végződik, de ha az állat megmarad, akkor is egész életén át viselheti a betegség utóhatásait (süketség, vakság, izomremegés, a hátulsó rész bénulása stb.). Az úgynevezett szopornyicás fogazat (sárgásbarnás elszíneződött fogak), izomsorvadás, gyomor- és bélhurut, a végtagok vagy az állkapocs remegése is mind-mind olyan jelenség, amely átvészelt szopornyicából maradt vissza.
A szopornyica gyakran halálos kimenetelű. A szérumoltások és egyéb gyógyszerek csak akkor eredményesek, ha a kezelést az első 48 órában megkezdik. Az egészséges, jól táplált kutyák természetesen gyakrabban felépülnek a szopornyicából, mint a csenevész kölykök.
A betegség elleni egyetlen védekezés a sorozatos védőoltás. A kezdeti immunizáció attól függ, hogy a kölykök milyen egészséges és a tulajdonos mennyire képes az állatot elkülöníteni, mielőtt az oltás hatása teljessé válik. A szopornyicán átesett vagy rendszeresen oltott szukák az anyatejjel 10-12 hetes korukig védetté teszik kölykeiket, és ekkora alakul ki a kiskutyák immunrendszere is. Éppen ezért az első védőoltás ideális időpontja a 3 hónapos kor. A védettség 3 hónapon belül pótoltással növelhető. Az immunitást teljessé tehetjük, ha az oltást 9 és 12 hónapos korban megismételjük, majd évenként újraoltatjuk az állatot.
Az első védőoltás után a védettség körülbelül egy hét múlva alakul ki. Eddig az időpontig a gazda tartsa távol a kölyköt minden olyan kutyától, amelyik szopornyicavírust terjeszthet, illetve egyáltalán ne engedje idegen ebekkel játszani, tehát ne vigye parkokba, futtatóterepekre stb.
Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv