Szőrtetvesség (Mallophagosis)
Okozó: szőrtetű (Trichdectes canis)
Tünetek: szűnni nem akaró vakaródzás. A szőrtetű szabad szemmel látható.
Védekezés: különféle rovarirtó szerek alkalmazása. Higiénia.
A szőrtetvek 1,6-1,9 mm hosszú, szürkésfehér színű, szárnyatlan, lapos, apró rovarok, melyek állandóan élősködhetnek a kutyán. Általában csoportokba verődnek, részben csoportosulási hajlamuk miatt, részben pedig azért, mert a lehető legkedvezőbb életfeltételeket keresve összetalálkoznak. Melegben viszonylag gyorsan mozognak, hidegben viszont lelassulnak. A fényt nem szeretik. Ha szőrszál kerül a közelükbe, rögtön rákapaszkodnak és rendkívül nehéz leszedni őket. Táplálékuk levált hámpikkely, vér, bőrváladék.
Különösen a kutya fején, fülén, hátán és nyakán szeretnek tartózkodni. Kedvező körülmények között egy nőstény szőrtetű élete folyamán 20-200 petét (sertét) is lerakhat. Egy-egy serte nem egészen 1 mm nagyságú, tojás alakú. Alsó részét rendkívül ellenálló „cementanyag” ragasztja a szőrszálhoz. Megfelelő hőmérséklet hatására a petéből 7-10 nap alatt kel ki a lárva, amely tökéletlen átalakulással fejlődik és háromszor vedlik.
Mindhárom lárvaállapotban hasonlít a kifejlett tetűhöz, csak a nemi szervei hiányoznak. Egy-egy vedlés között átlagosan 2-15 nap telik el.
A tetvek a bőrre jutott anyagcseretermékeikkel, valamint élénk mozgásukkal viszkető érzést okoznak a kutyának. Az állat erőteljesen vakaródzik vagy rágja szőrzetét. Emiatt bőre begyullad, kimaródik, korpásodás és szőrhiányos területek alakulnak ki rajta. A jól gondozott kutyán a tetvesség ritkábban és kevésbé súlyos formában fordul elő. Ha szőrtetvességre gyanakszunk, forduljunk szakemberhez!
Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv
