Olasz agár, Kis olasz agár

„Az agarak általában erőteljesen és radikálisan megosztják a külső szemlélőket. Egy agarat megpillantva ugyanis a legritkább esetben marad bárki szenvtelen. A felszínes kritikusok azonnal szívükhöz kapnak a jellegzetesen felhúzott has, cérnavékony derék, látható bordák és kissé „púpos” tartás láttán, míg a „műértő” kutyakedvelők áhítattal csodálják a fantasztikus teljesítményért felelős tüdőnek és szívnek helyt adó, csodásan mély mellkast; a robbanékonyságról, sebességről gondoskodó, gyönyörűen izmolt combokat valamint azt a kecsességet, harmóniát és nemességet, mely csak az agarakból árad. Mindehhez az agarak többsége jól megtermett, hórihorgas kutya, ám meglepő módon az emberek szinte teljesen azonos módon reagálnak a kis olasz agár láttán is, aki a legkisebb termetű közülük.

A fajta mind küllemben, mind jellemben igazi agár mivoltának szinte maradéktalan megőrzése leginkább annak köszönhető, hogy nem egy már meglévő fajta „törpésítésével” jött létre – annak sok anatómiai és genetikai hátulütőjével együtt – hanem mert a kis olasz agár önálló, egyesek szerint az egyik legősibb kutyafajta.

(…)

Alternatív ágymelegítő

Mivel a kis olasz agár alapvetően mindig is emberközelben élt, ezért szinte együtt él gazdája és családja minden rezdülésével. Nélkülözhetetlenségét olyannyira igyekszik hangsúlyozni, hogy szinte mindig a társaság középpontjába törekszik. Vidám, bohókás lényével, különleges megjelenésével természetesen nem esik nehezére felkorbácsolni saját népszerűsége hullámait és pillanatok alatt miatta mosolyog az egész család. Annak érdekében, hogy szerettei még éjszaka se feledkezzenek meg róla, előszeretettel alszik együtt gazdáival. Ezt a legtöbb kutya örömmel teszi, de a kis olasz mesterfokon űzi ezt a tevékenységet. Kecses áramvonalasságát kihasználva, észrevétlen surran a takaró alá, ahol addig helyezkedik, amíg a lehető legnagyobb felületen nem érintkezik gazdájával. Többedmagával tartva, valóságos stratégiai játékot űz esténként a legfrekventáltabb fekvőhelyekért a gazdi oldalán. Ha sikerül elérnie célját, olyan eufórikus kábulat lesz rajta úrrá, melynek láttán azt gondolhatnánk, hogy ez a kis örökké zsizsegő energiabomba, szinte az idők végezetéig képes lenne heverészni.

A kis olasz a legtöbb agárhoz hasonlóan igen kényelemszerető, sőt határozottan komformista alkat, aki igen nagyra becsüli a kényeztetést és a finom falatokat is. Ennek ismeretében, ám a látszat ellenére a sok esetben ráadott kabátocskák más célt szolgálnak. A kis olasz agár – minden fittnessguru álma – ugyanis „gyárilag” egy csepp zsír sincs bőre alatt. Mindemellett viszont vékony, rövid szőrzettel rendelkezik, mely a hidegtől védi a legkevésbé. Nem túlzás tehát hűvös időben csinos kis zekébe öltöztetni, bár ha nem pórázon kell tipegnie, hanem van lehetősége szabadon mozogni, pillanatok alatt felmelegíti magát, noha a hideget, nyirkos, hűvös időt ki nem állja.

A szabadon önfeledten pattogó kis olasz látványa minden kételyt eloszlat. Ez a 3-5 kilós kutyácska csak otthon öleb, a pórázról eleresztve előtör belőle az igazi agár. Ennek megfelelően kell kezelni, és méretei, kedvessége dacára, nem szabad félvállról venni. Bármilyen potenciális zsákmány pördül fel a közelében, a higanymozgású törpéből egy szempillantás alatt előtör az önállóan vadászó agár, és olyan repülőrajtot produkál, hogy csak traffipax lehet lekövetni, miközben eltűnik a horizonton.

Önveszélyes légikisasszony

A kis olasz agár olykor úgy viselkedik, mintha más bolygóról jött volna. Magától értetődő természetességgel hajlamos fittyet hányni a Földön uralkodó gravitációra. Mikor szárnyaló szelleme elragadja, a leglehetetlenebb helyekről képes leugrani, legyen az húsz centi, két, vagy éppen tizenkét méter. Madárcsontozata mellé azonban nem fejlesztett szárnyakat, így nemcsak nagyot nyekken, melynek finom szalagjai és izületei látják kárát, de lábát törheti, vagy tragikus esetben akár nyakát is szegheti.

A könnyed „felépítmény” és viharos temperamentum igen veszélyes kombináció. Akrobatikus képességei egyéb iránt – leszámítva kamikaze akcióit – bámulatba ejtőek. Ez a lábszárközépig érő ebecske különösebb megerőltetés nélkül képes acélrugóként felpattanni, és váratlanul belenyalni egy száznyolcvan centis férfiember orrába, ráadásul oly valószínűtlen sebességgel, hogy az áldozatnak el kell gondolkoznia azon, mi is történt valójában. Tanácsos ezért óvni, elsősorban saját magától. Amúgy is hajlamos túlreagálni, túlpörögni bizonyos helyzeteket. Ekkor inkább nyugtatni, lassítani kell őkelmét, illetve megelőzni és elkerülni azokat a szituációkat, mikor kárt tehet magában.”

Forrás: Balaskó Norbert)