Ír szetter

„Kevés fajta létezik, melyben ennyire kifinomultan egyesül az elegancia, nemesség és esztétikum, mint az ír szetterben. Arisztokratikus külseje, mahagóni vörös bundája azonban korántsem hűvös jellemet takar, sőt… érzelmi szofisztikáltságát beszédesen tükrözi borostyánszínű szemeinek lágy pillantása, mely még gleccserek megolvasztására is képes, nemhogy egy teasütemény utolsó falatjának elkunyerálására…

Nagy-Britannia négy szetterének egyik, talán legmegkapóbb fajtája az ír szetter. Lágy formái, selymes szőrzete ne tévesszen meg senkit, ő nem csak színében ír, a tipikus ír tulajdonságokból is jócskán örökölt, legalábbis ami az öntudatot és olykor a konokságot illeti.

(…)

Csalánosból a családba

Bár az ír szetter vadászatban való mellőzöttsége napjainkban sajnálatos tény, jellemének egyéb vonásait kiválóan kamatoztatja, mint családi kedvenc. Egy kutatás szerint a házikedvencek bundájának simogatása által keltett kellemes érzet jótékony hatással van a vérnyomásra, kiváló stresszoldó, és ezáltal közvetve hozzájárul a hosszú élethez.

Ha hinni lehet ennek az elméletnek és mindez még egyenes arányban is áll a szőrzet puhaságával, akkor ezek alapján, aki ír szettert választ társául, az jó eséllyel számíthat rá, hogy üdvözült mosollyal és minimum 615 évesen tér meg teremtőjéhez. Az ír szetter ugyanis olyan kutya, aki mellett az ember nem nagyon tud elmenni anélkül, hogy ha csak lopva, de ne érintse meg testhez simuló, puha bundáját, melynek csodálatos tapintását csak tovább fokozza annak meleg, mahagóni barna színe.

Harmonikus felépítése, atlétikus, ruganyos mozgása azt az érzetet kelti, mintha az ír szetter a az önfeledt bonvivánok gondtalan életét élné. Az ír szetter azonban nemcsak megjelenése miatt kellemes társaság. Egész lénye életvidámságot, pozitív szemléletet sugároz. Szomorú, levert ír szettert legfeljebb csak az állatorvosnál, vagy menhelyen látni, de még ott is szolid farokcsóválással jelzi, hogy nem vesztette el teljesen jókedvbe és emberekbe vetett bizalmát.

Ezt az időnként – még késő öreg korában is – rátörő infantilizmust szokták előszeretettel szeleburdiságnak aposztrofálni, pedig mindössze a túlcsorduló jókedv látványos megnyilvánulásáról van szó, nem hiperaktív kényszercselekvésről. Ezt jól bizonyítja, hogy a lakásban egyedül hagyott ír szetter sem teremt eposzi katasztrófát a négy fal között, helyette nyugodtan szunyókál, míg gazdái hazaérkeznek. Nemcsak otthon tanúsított példás magviselete, hanem gazdájához való szoros ragaszkodása miatt is, az ír szetter – vadászkutya ide, vagy oda – jobban érzi magát akár egy emeleti, kis panellakásban az ember mellett, mint egy hatalmas kertben egyedül.

Mindemellett nem szabad elfelejteni, hogy voltaképpen egy vizslaféléről beszélünk, akinek mozgásigénye nagyobb az átlagosnál, amiről rendszeres és kiadós sétákkal kell gondoskodni.

Az ír szetter családjában, annak szűkebb, vagy távolabbi ismerősei körében, de akár vadidegenekkel is kedves, barátságos és megbízható. Bár idegen érkezésekor meglepően mély, öblös hangon ugat, ami a laikusokat akár el is bizonytalaníthatja, tipikusan ő az a fajta, aki óriási farokcsóválással kíséri a családi ezüstkészletig a betörőt, legfeljebb csak azért állja mosolyogva útját, hogy némi fülvakargatást kicsikarjon.

Energikus eminens

A híresztelésekkel ellentétben, az ír szetter könnyen kezelhető fajta, ezért első kutyának is jó szívvel ajánlható. A két nem között sincs olyan markáns viselkedésbeli különbség, mint esetenként más fajtáknál. A kan is éppoly bújós trubadúr tud lenni, mint amilyen bociszemű őzike a szuka. Én még nem találkoztam kötekedő, arrogáns ír szetterrel, bár kivételek nyilván akadnak. Vegyes kutyatársaságban is leginkább a jó hangulatról és önfeledt kergetőzésről gondoskodik, mintsem a sikoltozással kísért vérfürdőről.

Miért tartják mégis problémás fajtának?”

Forrás: Balaskó Norbert