Mini bullterrier, miniatűr bullterrier

„A minibully-val való megismerkedéskor érintőlegesen szót kell ejteni a „nagy testvérről”, a standard bullterrierről is, hiszen e két különböző fajtát szoros rokoni szálak fűzik egymáshoz.

A bullterrier megítélése eklatáns példája annak, hogy mire képes a tudatlanságból fakadó tájékozatlanság. Tagadhatatlan, hogy a fajta megjelenése is erőteljesen szelektál az emberek között. Egy bullterriert megpillantván a véleménynyilvánítás rendszerint az „Úristen…” – felkiáltással kezdődik, majd a „… de ronda!”, vagy éppen „… de gyönyörű!” –vel folytatódik.

A hatást rendszerint fokozza a fajta elnevezése, mely a bulvármédia és egyes fontoskodó hivatalnokok által évekkel ezelőtt dilettáns módon generált harcikutya-ellenes hangulatkeltésnek köszönhetően, azonnal félelmet, vagy ellenérzést kelt a sikeresen manipulált agyakban. Holott, aki ismert már személyesen bullterriert, az pontosan tudja, hogy nehéz volna még egy olyan bumfordian eredeti és elragadóan kedves kutyát találni, mint a bully.

(…)

A minibully-ik gyárilag eleve önfeltöltő napelemmel szereltek, ezáltal szinte kifogyhatatlanok az energiából. Érdekes, hogy ezzel abszolút nincs összefüggésben kötött izmoktól duzzadó testfelépítésük. Egy igazi bully ugyanis még attól is izmosodik, ha egész nap csak egy lefüggönyözött szobában heverészik a kanapén.

Fáradhatatlansága mérhetetlen kíváncsisággal párosul, ezért szinte mindig láb alatt van és bárhol történik valami a közelében, az biztos, hogy ott azonnal feltűnik e lapátfülű „malacka”, és addig buzgólkodik, míg előbb-utóbb átesik rajta gazdája.

Lelkesedése – akárcsak kíváncsisága – határtalan. Szinte minden tevékenységébe beleveti magát és ha valamit csinál, azt alaposan végzi. Egyik ismerősöm mesélte, hogy barátja 9 hetes -egyébkét tökéletesen egészséges – bullterrierje két üzemmódban működött: totális pörgés és ájult alvás. Ráadásul a kettő között nem igen volt átmenet így az egyik pillanatban még elevenen hancúrozó kiskutya váratlanul eldobta magát és örömteli horkolásban tört ki, mint egy narkolepsziás.

Persze a bullterrier minden iránt mutatott lelkesedése nem feltétlenül jár együtt precizitással, sokkal inkább egyfajta bohém művészként, azaz „bullysan” fogja föl és oldja meg az élet dolgait.

Barátomék kedves bullterrierjét például sosem zavarta, ha vállával majd minden alkalommal szinte kidöntötte a duppla ajtó félig zárt szárnyát, miközben a szobából a bejárathoz ügetett. Idővel hozzászokott a tokostul megremegő ajtó zajához is, így már vissza sem nézett, hogy megkeresse a furcsa hangok forrását. Lehet, hogy felületes szemlélőnek bárdolatlannak tűnik (tagadhatatlan, hogy néha az is tud lenni) az effajta viselkedés, ám a bullterrierekkel szemben mindig tudja az ember, hogy hányadán áll, nem alattomosak, sosem sunyik, vagy kiszámíthatatlanok.

Szerencsére a miniatűr bullterrier méretei miatt kisebb rombolást képes végezni és a minik amúgy is disztingváltabban viselkednek, mint olykor standard rokonaik.

Tehetséges zsebkomikus

Csinálhatja akár a legnagyobb ramazurit, a miniatűr bullterrier huncut pillantásával szinte bármikor képes gazdája arcára engedékeny mosolyt fakasztani. Ebben nagy segítségére van sajátos ábrázata. A szakirodalom „kosfejként” jellemzi a bullterrier egyedi fejszerkezetét, melynek tojásdad – talán leginkább rögbilabdához hasonlítható – alakjának funkciójáról a mai napig különféle találgatások láttak napvilágot. Egyesek szerint a viadalok során vette hasznát csontos fejének és hatalmas állkapcsának, mások úgy gondolják, hogy a fajta megálmodói e fejformával kívánták egyedivé tenni a bullterrier megjelenését (tény, hogy ez sikerült is). Ezen kívül, meg nem erősített hipotézisek alapján a nagy méretű, áramvonalas fej lehetővé teszi, hogy viselője lassítás nélkül hatoljon át leküzdhetetlennek tűnő akadályokon (pl. zárt ajtók, emberi térdek erdeje, stb…), de jócskán megkönnyíti az előrejutást a kanapé díszpárnái között, vagy a puha ágynemű alatt is.

Minden kecsességet nélkülöző mozgása szintén hozzájárul vicces megjelenéséhez. Farönkhöz hasonlatos, zömök testével feszesen döcögve üget, miközben annyira fest elegánsan, mint egy törpe erőművész a balettórán.

Ha mindehhez hozzávesszük öniróniától sem mentes humorérzékét, érthetővé válik, hogy miképpen volt képes meghódítani rajongótáborát.”

Forrás: Balaskó Norbert