Ír farkaskutya

Ír farkaskutya – A kelta langaléta

“Az utcán szembejövő ír farkas ritkán hagyja hidegen az embereket. Nem csoda, hiszen a póniló nagyságú eb még a legendás méretű német dog méretein is túltesz, legalábbis ami a magasságát illeti. Az átlagember persze ritkán látja benne a nemesek egykori kiváltságos kísérőjét, sokkal gyakrabban nézik valamilyen egzotikus, de eredeti megjelenésű keveréknek, így nem csoda, ha rendszerint megdöbbennek azon, hogy a böhöm óriás valójában egy agár típus.

(…)

Bár fejformája némileg szélesebb és erőteljesebb a szokvány keskeny agárfejnél, testalkatában és viselkedésében kifejezett agár jellegzetességeket mutat. Tartózkodó, arisztokratikus karaktere miatt előkelő kedvencnek számított kifinomult nemesi udvarokban. Az ír farkas alapvetően csöndes, jámbor, visszahúzódó alkat, aki legszívesebben halkan elmélkedik egy számára is kényelmes kanapé legmélyén. Az ír farkas monumentális méreteit elnézve szinte paradoxon, hogy ez a hatalmas kutya szinte észrevétlenül el tud tűnni a lakásban. Ehhez persze megfelelő méretű lakóhely is szükségeltetik, mert például egy 39 nm-es panel garzonban legfeljebb csak úgy tud megfordulni, ha kinyitjuk neki a bejárati ajtót…

Egy ír fakrassal való találkozás a szabadban valódi kalandot jelent kutyás és nem kutyás ember számára egyaránt. Magabiztosan kimért viselkedésében nyoma sincs semmi kihívó arroganciának. Erre persze nem is igazán van szüksége, hiszen puszta megjelenése tekintélyt kelt az emberekben és kutyákban egyaránt. Saját terrier kanomat – aki nem megy egy kis karakánságért a szomszédba – felnőtt korában kétszer láttam elbizonytalanodni másik kutya miatt. Az egyik ilyen kutya egy ír farkas volt. Az erdőben sétálva akadtunk össze az óriással, aki az azonos nemű tisztességesen szocializálódott kutyák között megszokott szertartásnak megfelelően, „felhúzott sisakrostéllyal” közeledett airedalemhez. A magát kihúzó kutya egész lovagias megjelenése higgadt önbizalmat sugárzott. Ahogy szemtől szemben megálltak, kutyám addig – és általában – magabiztosságot tükröző faroktartása megváltozott és lassan a hátvonal szintjére ereszekedett, jelezve, hogy elismeri a másik fölényét. Ezt az ír behemót mindezt nyugodtan konstatálta, majd puha mozdulatokkal egy közeli fához lépett és megjelölte azt. Rutinos viselkedéséből jól látszott, hogy számára csak a megszokott koreográfia szerint zajlottak az események.

Az ír farkas általában türelmes leereszekdéssel szemléli még azt is, ha egy-egy kisebb kutya – vagyis bármilyen más fajtájú eb – provokálni próbálja. Többnyire nem veszi fel a kesztyűt, de ezzel mindenki csak jól jár. Hallottam én már whippetről, ami játszi könnyedséggel borított meg egy közel kétszer súlyosabb angol bulldogot, vagy magyar agarakról, akik villámként bántak el rottweilerekkel, kaukázusi juhászkutyákkal. Sokan pórul jártak már, akik alábecsülték az agárféléket és heccből rájuk uszították agresszív kutyájukat.

Nem szabad elfelejteni, hogy az agarak nemcsak a zsákmány utólérésében, hanem villámgyors megölésében is jeleskedtek. Ezt a képességüket sajnos a kutyák közt kialakuló rangsorviták során is képesek kamatoztatni. Harcmodorukra, a villanászserű harapás-tépés-elugrás kombinációjára más fajták nincsenek felkészülve és ha nem tudnak biztos fogást találni rajtuk – általában nem tudnak – gyakran súlyos, esetenként halálos sebesüléseket szenvednek el.

Mindezt az ír fakrasra vonatkoztatva, el lehet képzelni, hogy mi történhet ott, ahol sikerül kizökkenteni egy agáróriást a béketűréséből. Szerencsére azonban ilyen esetek alig-alig fordulnak elő, mert e fajta képviselői igen toleráns természetűek.

Ami még puszta látványánál is nagyobb élmény, az az ír farkas megfigyelése mozgás közben. Szinte valószínűtlen, hogy ez a gigászi méretű kutya milyen hihetetlenül elegánsan és nesztelenül képes mozogni ügetésben, vágtája pedig, hát az valóban lebilincselő látvány. Ilyenkor érti meg az ember a nemesek fajta iránti kiemelt vonzódását. Fantasztikus fizikai képességei közé tartozik még az ekkora kutyától szokatlan rugalmasság és rendkívüli hajlékonyság. Eme mindkét adottságának fontos szerepe volt egykoron a nagyvadakkal való küzdelemben.

A fajta emberrel szemben tanúsított agresszív viselkedése sosem volt kívánatos, sőt a tenyésztésből való kizárást vonta maga után, ezért érthető, hogy noha tekintélyt parancsoló mérete, büszke tartása önmagában biztonságot jelent, az ír farkas alapvetően nem alkalmas őrző-védő feladatok ellátására. Tény azonban, hogy gazdája reakcióiból pontosan fel tudja mérni, hogy a házhoz érkező idegent hogyan fogadja. A várt vendégeket barátságosan üdvözli, a hivatlanul érkezőket pedig kifejezett tartózkodással fogadja. Házőrzésre is csak feltételesen ajánlható oda, ahol elég a lélektani hadviselés is, mivel agárszokás szerint általában alig-alig ugat.

Giga-öleb

Volt már szó számtalan agár jellemvonásról, melyek közül nem szabad kifelejteni az ír farkasokra abszolút jellemző családcentrikus szemléletet és az emberhez való gyöngéd ragaszkodást. Ha tehetné boldogan belegömbölyödne gazdája ölébe, de ez legfeljebb 2-3 hónapos koráig lehetséges, mindenesetre semmiképpen sem javasolt bármilyen hasonló attrakcióra rászoktatni növendék korában. Fiatalon ugyanis esetleg még aranyos, ha ifjú ír farkas örömében felugrál gazdájára, ám ha mindezt felnőttként teszi majd, annak kiadós lumbágó, vagy gerincsérv lesz a vége. Ha pedig a gazdát váratlanul éri a „támadás”, akkor még a tisztítószámlák is meg fognak emelkedni.

Mivel roppant érzékeny lelkivilágú, képes azonnal lereagálni gazdája aktuális lelkiállapotát. Ezért bármilyen ír farkassal kapcsolatos foglalkozást csak nyugodt lelkiállapotban javasolt végezni, mert ellenkező esetben a kutya enerváltan, bizonytalanul és kedveszegetten viselkedik majd. A gazda türelmes, nyugodt hozzáállásával azonban a problémamentes együttéléshez szükséges szabályokat egyébként játszi könnyedséggel elsajátítja.”

Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Ír farkaskutya (Kattints a linkre a teljes cikkért!)

Ír farkaskutya leírása

Jól megtermett, izmos, rusztikus megjelenésű, de elegáns felépítésű kutya. Feje a schnauzeréra hasonlít, de keskenyebb és hoszszabb. Szeme sötétbarna, füle lelóg. Háta egyenes, széles, fara kissé csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai szikár izomzatúak, hoszszúak. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, durva. Színe legtöbbször szürke, de lehet kékesszürke, fehér vagy sárgásvörös is.

Ír farkaskutya eredete

Ősi ír fajta; egyes kinológusok a világ egyik legrégebben kialakult kutyájának tartják. Eredeti neve: Irish Wolfhound.

Ír farkaskutya tulajdonságai

Kiegyensúlyozott, szófogadó, de ha kell, igen kemény ellenfél. Fürge, gyors, értelmes.

Ír farkaskutya alkalmazása

Valamikor régen ezek a kutyák irtották Írországban a farkasokat. Manapság mindenes őrző-védő ebek, ideális házőrzők, személyi testőrök.

Profil: őrző-védő kutya.
Marmagasság: kan legalább 79 cm, szuka minimum 71 cm.
Testtömeg: 45-60 kg.
Táplálékigény: 2570-2600 g/nap.
Alomszám: 5-8 kölyök.
Várható élettartam: 8-10 év.

Forrás: Szinák János – Veress István: Nagy Kutyakönyv